„Rabszolgapart” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ AWB
1. sor:
A '''Rabszolgapart''' [[Nyugat-Afrika|Nyugat-Afriká]]ban, [[Togo|Togo]], [[Benin]] és [[Nigéria]] nyugati részén, továbbá [[Ghána]] keleti részén húzódó tengerpart történelmi neve. A [[Guineai-öböl]] partján kb. 450 km hosszan húzódik a [[Volta]] és [[Niger (folyó)|Niger]] folyók között. Elnevezése a gyarmatosítás idejéből ered, amikor a vidék fő ''"árucikkei"'' a rabszolgák voltak (Hasonlóan elnevezve a szomszédos ''Aranypart''hoz - a mai [[Ghána]] tengerpartja, továbbá ''Elefántcsontpart''hoz (ma azonos nevű ország partvidéke) és a ''Borspart''hoz - [[Libéria]] tengerpartja).
 
[[Fájl:Gang of Captives at Mbame’s.jpg|bélyegkép|240px|A rabszolgák szállítása]]
[[Amerika felfedezése|Amerika felfedezésének]] időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. [[Bartolomeu Dias]], [[Vasco da Gama]] és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát ''kívülállók'', ''hitetlenek'' voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. A [[16. század]]ban a rabszolgák iránti szükséglet még korlátozott volt. Sem Anglia, sem Franciaország nem mutatott komolyabb érdeklődést irántuk. A [[Nyugat-India|nyugat-india]]i szigeteken gazdálkodó legelső telepesek még a kubai piacról is beszerezhették rabszolga-szükségletüket.
 
A későbbi, rabszolgák iránti megnövekedett keresletnek két fő oka volt: a [[cukor]] és a [[Dohány|dohány]]. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést [[1640]]-ben vezették be Francia [[Nyugat-India|Nyugat Indiá]]ban. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.
 
Egyre több [[Rabszolgaság|rabszolgát]] vittek az [[Újvilág]]ba, főleg a [[Karib-térség]]be és [[Brazília|Brazíliába]]. A fő afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: [[Ouidah]], [[Lagos]], [[Aného]] (Kis Popo), [[Grand-Popo]], [[Agoué]], [[Godomey|Jakin]], [[Porto-Novo]] és [[Badagri]].
 
Sok millióra becsülik a rabszolgák számát, akiket innen elszállítottak Amerikába. Egyes becslések szerint több mint 10 millió. További több millió lehetett azon áldozatok száma, akik a szállítás során, az afrikai fogva-tartás vagy a hajóút alatt pusztultak el.<ref>Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)</ref> <ref>Basil Davidson. The African Slave Trade</ref> Egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. A rabszolgákkal való kereskedelem itt a [[19. század]]ig, kb. 1840-ig virágzott.<ref>Basil Davidson: Az újra felfedezett ősi afrika, 1965.</ref>
 
==Helyszínek==
28. sor:
* '''[[Ouidah]]''', [[1670]] - [[1724]].
* '''[[São Tomé és Príncipe|Principe]]''',
* '''[[Sao Tomé|Sao Tomé]]''', [[1641]] - [[1648]].
* '''Save''', 1660-tól - ?.
 
34. sor:
* Basil Davidson: Az újra felfedezett ősi afrika, 1965.
{{Források}}
 
 
=== Fordítás ===