„Sztálingrádi Madonna” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ AWB
(A kép módosította)
a (hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ AWB)
Kurt Reuber 1942 decemberében rajzolta meg a képet. A következőket írta:
 
<blockquote>„''Sokáig gondolkodtam, mit rajzoljak, és végül egy Madonna, vagyis anya és gyermek mellett döntöttem. A fagyos földbe vájt lyukat műteremmé változtattam. A hely túl kicsi, hogy jól lássam a képet, ezért egy zsámolyra másztam, hogy felülről nézhessem. Az egészet többször is összedöntik, a ceruzáim a sárba tűnnek. Nem tudom mire tenni a képet, csak egy házilag készült, egyenetlen asztallapra, ami éppen csak befér. Nincsenek meg a megfelelő anyagok, így papírnak egy orosz térképet használok. De le se tudom írni, mennyire belemerültem a madonnám megrajzolásába, és milyen sokat jelent nekem.”<br>„A kép így néz ki: az anya és a gyermek feje egymás felé hajolnak és mindkettőjüket beborítja egy nagy köpeny. A szándék szerint ez a 'biztonságot', az 'anyai szeretetet' szimbolizálja. Emlékeztem Szent János szavaira: fény, élet és szeretet. Mi többet adhatnék hozzá? Ezt a három dolgot akartam sugallni az anya és gyermek ismerős képével és az általuk képviselt biztonságot.''” <ref name="auto_PNbQpv39Fz7XjTBRWF6ltw">[http://www.feldgrau.com/articles.php?ID=74 The Stalingrad Madonna by Heinz Schroeter]</ref></blockquote>
 
Hozzátette, hogy<blockquote>''elmentem a bunkerekbe, elvittem a képet és beszélgettem az emberekkel. Ahogy ott ültek! Mintha a drága otthonukban lennének, az anyjukkal, szabadságon.''<ref name="auto_PNbQpv39Fz7XjTBRWF6ltw"/></blockquote>
 
Később Reuber kifüggesztette a rajzot a bunkerében, az egysége ünneplése közepette, amit úgy írt le, mint a keresztényi odaadás pillanatát, melyben valamennyi parancsnoksága alatt álló katona osztozott.<blockquote>''Amikor az ősi szokás szerint megnyitottam a karácsonyi ajtót, a bunkerünk deszkaajtaját, a bajtársak csak álltak ott, elbűvölten és túl meghatottan, hogy megszólaljanak az agyagfalon lévő kép előtt… Az egész ünneplés a kép hatása alatt zajlott és elgondolkodva olvasgatták a szavakat: fény, élet, szeretet… Parancsnok, vagy egyszerű katona számára egyaránt a kép mindig a külső és a belső szemlélődés tárgya volt.''<ref>Perry, p. 11.</ref></blockquote>
323 279

szerkesztés