„Szín-ahhé-eríba” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti szóköz törlése, ld.: WP:BÜ AWB
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ AWB
33. sor:
== Jeruzsálem ostroma ==
{{Bővebben|Jeruzsálem ostroma (i. e. 701)}}
''Harmadik hadjárata'' <ref>A hadjáratok számozása Szín-ahhé-eríba saját számozása, ahogy az ún. [[Taylor-prizma|Taylor-prizmán]] megadja, lásd: {{ÓKTCh}}</ref> során [[Kr. e. 701]]-ben kivonult nyugatra, hogy elfojtson egy [[levante]]i-[[palesztina]]i lázadást. Feliratai szerint [[Hatti]] országa ellen vonult, ami – mivel a Hattinak nevezett [[Karkemis]] már több mint egy évtizede asszír fennhatóság alatt volt – azt jelenti, hogy a korábbi [[újhettita királyságok]] területeit továbbra is Hattinak nevezték. A felkelőknek természetesen segítséget nyújtott [[ókori Egyiptom|Egyiptom]], és az ütközetet a források szerint az asszírok megnyerték. A győzelem nem lehetett elsöprő – [[Hérodotosz]] és az [[Ószövetség]] egyenesen vereségről beszél, ami elképzelhető, hogy egy másik hadjáratra utal –, ugyanis a király nem nyomult előre, hanem visszafordult, és a lázadó [[Ezékiás júdai király|Ezékiás]] (Hiszkija) [[Júda (állam)|júdai]] király ellen vonult. Ennek keretében bevette [[Lákis]]t (lásd: [[Lákis ostroma]]). Egy külön sereget küldött a főpohárnok ''(ráb szaké)'' vezetésével amely megostromolta [[Jeruzsálem]]et ([[akkád nyelv]]en: ''Urszalimmu'') – sikertelenül.<ref name=christal_kronologia>https://christal.elte.hu/curriculum2/Okor-kelet/Keleti.torteneti.kronologia/index.asp_id=37.html</ref>
A váratlan kudarc oka talán a táborban kitört [[pestis]]járvány volt, erre utal az a bibliai leírás, miszerint ''Szanherib'' arra ébredt, hogy katonái körülötte holtan fekszenek, a [[Biblia]] szerint azért, mert az Úr angyala halált bocsátott rá. Más elképzelések nem zárják ki, hogy [[Taharka]] fáraó közeledő serege késztette visszavonulásra Szín-ahhé-eribát. De az is lehet, hogy a hadjárat fő célját a partmenti városok elfoglalásával elérte, ami a kereskedelmi utak ellenőrzését jelentette.
 
50. sor:
A következő babiloni királyt, a kháld [[Nergal-usézib]]et – Szín-ahhé-eriba feliratán Suzubu – az asszírok egy csatában elfogták, és vasra verve Ninivébe hurcolták.<ref name=oktch /><ref name=2004_4_kalla /> Babilonban ezután a kháld [[Musézib-Marduk]] lett a király.
 
Közben Elámban is trónviszály alakult ki. [[Kr. e. 693]] [[Hallusu-Insusinak]]ot megölték és [[Kudur-Nahhunte]] lett a király. Ezt a zavart kihasználva ''hetedik hadjárata'' <ref name=oktch /> során [[Kr. e. 692]]-ben Szín-ahhé-eriba betört Elámba és elpusztította az útjába eső településeket. Kudur-Nahhuntének is menekülnie kellett fővárosából, Madaktuból, ami az életébe került, s [[III. Humban-Nimena]] let az elámi király.<ref name="2004_4_kalla"/>
 
Végül [[Kr. e. 691]]-ben a Tigris mentén egy szövetséges babiloni–elámi sereg – aminek [[Ansan]] és [[Parszuas]] is tagjai voltak<ref name=oktch /> – indult Asszíria ellen. A haluléi csatából az – asszír évkönyvekben ismét győztesnek feltüntetett ''nyolcadik hadjárat'' <ref name=oktch /> – sereg babiloni források szerint visszavonult. Csak a következő évben sikerült elég erőt gyűjtenie Szín-ahhé-eribának, aki rettenetes bosszút állt: megostromolta Babilont, ami 15 hónap után, [[Kr. e. 689]]-ben elesett. Az asszírok kifosztották és lerombolták a várost, csatornákat ástak elárasztására, istenszobrait összetörték.
 
Úgy tűnt, az évezredes Babilonnak vége. Hogy kultikus szerepét – lévén a [[Marduk]]-kultusz központja – ellensúlyozzák, számos [[Assur (isten)|Assur]]-templom épült, ahova eljuttatták a város hamvainak kis adagjait. A kegyetlen megtorlást nem követte újabb lázadás délen: Szín-ahhé-eriba utolsó éveiben béke honolt az [[Újasszír Birodalom]]ban.