„VI. Sándor pápa” változatai közötti eltérés

'''VI. Sándor''', eredeti nevén '''Rodrigo Borgia''' ([[Xàtiva]], [[1431]]. [[január 1.]] – [[Róma]], [[1503]]. [[augusztus 18.]]) a 214. [[pápa (egyházfő)|pápa]] [[1492]]-től haláláig. Sándor tizenegy éves pontifikátusa a pápaság [[reneszánsz]] korának velejét közvetítette. A korábbi egyházfőkkel ellentétben Sándornak a különböző krónikák egyértelmű jelzőket adtak. Még a pápa halála után is sokáig zengett az egyház történetíróitól a komor jellemzés: ''Sándor egyértelműen a pápaság legsötétebb alakja''. Pedig valójában Sándor nem tett olyat, amit elődei már ne tettek volna meg, pontifikátusa nem ütközött kánoni jogokba, törvényekbe, és nem sértett meg vele semmiféle egyházi törvényt. Egyedül személyiségére lehet hagyatkozni, amely ugyan a kor reneszánsz szellemének tökéletesen megfelelt, de egyházfőnek tragikus volt. A róla kialakult rendkívül negatív kép nagyban köszönhető [[II. Gyula pápa|II. Gyula pápának]], aki a Sándort követő [[III. Piusz pápa]] utóda volt, és már akkor halálos ellenségek voltak, amikor Sándor még nem emeltetett a szentszékbe. VI. Sándor kiváló politikus és szónok volt, de mindehhez társult nagyravágyó és ravasz jelleme. Uralkodásra és dicsőségre vágyó ember volt, aki céljainak elérése érdekében nem riadt vissza semmilyen módszertől. Sándor immár a [[Pápaipápai állam]]ot [[Olaszország történelme|Itália]] és családja legbefolyásosabb fejedelemségévé akarta tenni, és ez politikájának legközpontibb eleme volt. VI. Sándorhoz olyan fontos [[Pápai dokumentumok|pápai bullák]] köthetők, mint például a [[tordesillasi szerződés]], mellyel tulajdonképpen felosztotta a még ismeretlen világot a spanyol és a portugál király között.