„Frank Macfarlane Burnet” változatai közötti eltérés

clean up AWB
(→‎Díjai: jav)
(clean up AWB)
|PORT.hu =
}}
Sir '''Frank Macfarlane Burnet''' ([[Traralgon]], [[1899]]. [[szeptember 3.]] - [[Port Fairy]], [[1985]]. [[augusztus 31.]]) ausztrál [[Virológia|virológus]], [[Immunológia|immunológus]]. 1960-ban [[Peter Medawar|Peter Medawarral]]ral közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] a szerzett immuntolerancia felfedezéséért.
==Pályafutása==
Frank Macfarlane Burnet a [[Victoria (Ausztrália)|Victoria]] állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a [[Melbourne-i Egyetem|Melbourne-i Egyetemen]]en orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát.
 
Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]] kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a [[Vírus|vírusokkalvírus]]okkal, elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult.
 
1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a [[Harvard Egyetem|Harvard Egyetemen]]en is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette.
==Munkássága==
[[Fájl:Burnet in the lab.jpg|bélyegkép|bal|Burnet a laboratóriumban]]
Kezdő kutatóként Burnet a [[Hastífusz|hastífuszoshastífusz]]os betegek agglutinációs reakciót, majd a [[diftéria]]oltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az [[influenzavírus A]] egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a [[Bakteriofág|bakteriofágokbakteriofág]]ok sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a [[kolera]] kórokozójának van egy enzime, a [[neuraminidáz]] amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.
 
A virológián kívül részt vett a [[pszittakózis]] és a [[Q-láz]] kórokozójának felderítésében; utóbbi, a ''[[Coxiella burnetii]]'' róla kapta a nevét.
 
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[Autoimmunautoimmun betegség|autoimmun betegségek]]ek kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a [[klonális szelekció]] elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban [[Joshua Lederberg]] és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.
 
==Díjai==
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] (a brit [[Peter Medawar|Peter Medawarral]]ral közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült:
*1947 a [[Royal Society]] [[Royal-érem|Royal-érme]]
*1952 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért
*1959 a Royal Society [[Copley-érem|Copley-érme]]
*1961 [[Felkelő Nap érdemrend]]
*1969 [[A Brit Birodalom Rendje|a Brit Birodalom Rendje]]
*1978 [[Ausztrália-rend]]
1942-ben lett tagja a [[Royal Society]]-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. [[VI. György brit király|VI. György]] király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja".
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Burnet Frank Macfarlene}}
[[Kategória:Ausztrál Nobel-díjasok]]
277 808

szerkesztés