„Georg Philipp Telemann” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
clean up AWB
13. sor:
| aktív =
| híres dal =
| műfajok = [[Oratórium|oratórium]], [[passió]], [[Opera (színmű)|opera]], vallásos énekek, [[Szonáta|szonáták]] st.
| együttes =
| kapcsolódó együttes=
29. sor:
 
== Élete ==
Kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással (minden iskolájában volt olyan tanár, aki segítette zenei képzését) tíz éves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott,<ref>Telemann felnőtt zenészként állítólag minden hangszeren remekül játszott.</ref> sőt 12 éves korában már megírta első operáját is ''(Sigismundus)''. Apja 1685-ben meghalt, anyja pedig nem nézte jó szemmel a fiú zenei érdeklődését, „tanult embert” akart nevelni a gyerekből. Tanulmányait szülővárosában kezdte, ám az Altstädtische Schule iskolaigazgatója zeneteoretikus volt. Így Telemann teljes mértékig eleget tett az anyai kívánságnak, ugyanakkor zeneszerzői tudását is tudta fejleszteni. A [[hildesheim]]i gimnáziumban ''(Gymnasium Andreanum)'' folytatta „polgári” tanulmányait, de itt megint volt egy tanár, aki biztatta zenei törekvéseiben, sőt még zenét is kért tőle az iskolai ünnepségekhez és színielőadásokhoz, vallásos eseményekhez. 1701-ben jogi tanulmányokba kezdett [[Lipcse|Lipcsében]], de zenét is írt. Egyik [[zsoltár]]feldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban ''(Thomaskirche)'', aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy [[Kantáta|kantátát]]. Ebben az évben azért utazott [[Halle an der Saale|Halléba]], hogy találkozhasson [[Georg Friedrich Händel|Händellel]], akivel annak haláláig tartó jó barátságot ápolt. 1702-ben megalakította a 40 tagú ''Collegium Musicum'' diák-zeneegyesületet, amellyel rendszeresen hangversenyezett.<ref>A Collegium Musicumot 1729-ben [[Johann Sebastian Bach|Bach]] vette át, és az együttes az ő vezetésével is sikerrel működött.</ref> Még ebben az évben a Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, és operáival is hírnevet szerzett. Emiatt féltékeny lett rá [[Johann Kuhnau]], a Tamás-templom kántora, aki még fel is jelentette azzal, hogy elviszi előle a jobb művészeket. 1704-től az egyetem templomának ''(Neue Kirche)'' orgonistája lett.
 
1705-ben Sorauba (ma [[Zary]], [[Lengyelország]]) ment, ahol II. Promnitzi Erdmann grófnál volt karmester. Itt [[Jean-Baptiste Lully]] stílusában írt zenéket vártak el tőle. 1708-től 1712-ig [[Eisenach]]ban tartózkodott, ahol hangversenymester, majd udvari karmester (ezt a címét élete végéig viselte), és kantátákat valamint instrumentális zenéket írt. Több mint négy év után [[Hamburg]]ba költözött, ahol egyházi karmester lett. Megnősült, felesége egy városi hivatalnok lánya volt, akivel tíz gyermeket neveltek az évek során. 1721-ben az akkor már nagy tekintélyű Telemannt kinevezték a hamburgi Johanneum gimnázium kántorává, majd hamburgi városi zeneigazgatónak. Ezt a (jól fizető) tisztséget egészen a haláláig betöltötte. Rövid idő alatt fellendítette a város zenei életét, hangverseny- és operasorozatot rendezett, ahol saját művein kívül más szerzők darabjait is bemutatta. Ebben az időszakban szerezte ''Tafelmusik'' gyűjteményét, amely három sorozatból áll.<ref>A tafelmusik asztali zene, amit a notabilitások díszvacsorái alatt játszottak. Az ilyen zene ennek megfelelően visszafogott hangerejű, dallamos, szórakoztató jellegű volt.</ref> 1722-ben, amikor az öreg Kuhnau, a Thomaskantor és városi zeneigazgató meghalt Lipcsében, utódjának Telemannt szemelték ki. A posztot azonban udvariasan ugyan, de visszautasította, így a lipcsiek kénytelenek voltak „beérni” [[Johann Sebastian Bach]]hal, akivel egyébként Telemann baráti viszonyban állt, és még 1714-ben egyik fiának, Carl Philipp Emanuelnek a keresztapja is lett. Élete vége felé csökkent aktivitása, bár Händel ösztönzésére még írt néhány [[oratórium]]ot, köztük a leghíresebb a ''Der Tag des Gerichts (Az ítélet napja)''. 1737-ben francia barátai meghívására [[Párizs]]ban töltött nyolc hónapot, ez idő alatt számos hangversenyt adott. Élete során három önéletrajzot is írt (1718-ban, 1729-ben és 1740-ben).<ref>Ezeknek magyar fordítása 1996-ban jelent meg Székely András tollából.</ref> Halála után a helyét keresztfia, [[Carl Philipp Emanuel Bach]] vette át.