„Max Perutz” változatai közötti eltérés

clean up AWB
(Új oldal, tartalma: „{{Életrajz infobox |név = Max Perutz |kép = Max Perutz.jpg |képméret = 220px |képaláírás = |születési név = |születés helye = Bécs |születés dát…”)
Címke: HTML-sortörés
 
(clean up AWB)
|PORT.hu =
}}
'''Max Ferdinand Perutz''' ([[Bécs]], [[1914]]. [[május 19.]] – [[Cambridge]], [[2002]]. [[február 6.]]) osztrák-brit [[Molekuláris biológia|molekuláris biológus]]. 1962-ben [[John Kendrew]]-val közösen elnyerte a [[Kémiaikémiai Nobel-díj|kémiai Nobel-díjat]]at a [[mioglobin]] és a [[hemoglobin]] szerkezetének meghatározásáért.
==Tanulmányai==
Max Perutz 1914. május 19-én született Bécsben, Hugo Perutz és felesége, Adele Goldschmidt gyermekeként. Mindkét szülője vagyonos zsidó családból származott, akik textilgyártásból gazdagodtak meg a 19. században. Maxot római katolikusnak keresztelték, bár később ateista lett. A [[Theresianum (Bécs)|Theresianumba]] járt középiskolába. Szülei azt szerették volna, ha jogot tanul, hogy besegíthessen a családi üzemben, de Max az iskolában megkedvelte a kémiát és 1932-ben, 18 évesen beiratkozott a [[Bécsi Egyetem]] hétéves programjára, amelynek végén kémiai doktorátust kapott volna. A bécsi tanmenet nem tetszett neki, ezért 1936-ban [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge]]-be ment, hogy a Nobel-díjas [[Frederick Gowland Hopkins|Frederick Hopkinsnál]] tanuljon. Bécsi tanára azonban elfelejtette értesíteni Hopkinst Perutz érkezéséről, aki Cambridge-ben megismerkedett a fizikus [[John Desmond Bernal|John Desmond Bernallal]]lal, aki [[Röntgendiffrakció|röntgenkrisztallográfiával]] foglalkozott és végül nála kezdett el dolgozni a Cavendish Laboratóriumban.
 
Perutz szervetlen kristályokon megtanulta a technika alapjait, majd nekikezdett doktori témájának, a [[hemoglobin]] röntgendiffrakciós vizsgálatának. Bernall a fokozódó nemzetközi helyzetben egyre inkább politikával kezdett foglalkozni és végül el is költözött Londonba. Ezzel egyidejűleg a laboratórium vezetője az a [[William Lawrence Bragg]] lett, aki felfedezte a röntgendiffrakciót és lelkesedett az ötletért, hogy módszerét komplex biológiai molekulák kutatására használják. Mikor [[Adolf Hitler|Hitler]] 1938-ban [[Anschluss|annektálta]] Ausztriát, Bragg elintézett Perutz számára egy ösztöndíjat a [[Rockefeller Alapítvány|Rockefeller Alapítványnál]]nál, amely biztosította anyagi hátterét a háború végéig és a pénzből Angliába tudta hozatni [[Zürich|Zürichbe]]be menekült szüleit is. Két testvérének sikerült Prágán keresztül eljutnia az Egyesült Államokba.
==A második világháborúban==
1940 tavaszán beadta doktori disszertációját. Néhány hónappal később, amikor a németek angliai inváziója egyre komolyabb veszélynek tűnt, a brit hatóságok letartóztatták a ellenséges országokból származó külföldieket, köztük Perutzot is. Mintegy 7 ezer 16 éven felüli német és osztrák állampolgárt ültettek hajóra és Kanadába szállították őket. Perutz 1200 másik menekülttel együtt érkezett egy [[Új-Fundland|új-fundlandi]] internálótáborba (útközben megtudták, hogy egy másik hajót, hatszáz emberrel a fedélzetén, egy német tengeralattjáró elsüllyesztett és százötvenen odavesztek). Az internáltak tábori egyetemet szerveztek, az előadók között Perutzon kívül ott voltak a [[Royal Society]] olyan leendő tagjai, mint [[Hermann Bondi]] kozmológus és matematikus, [[Thomas Gold]] csillagász és a fizikus [[Klaus Fuchs]], aki részt vett a [[Manhattan terv|Manhattan-tervben]] és a szovjeteknek kémkedett.
 
Eközben az angol tudósok petíciót nyújtottak be a kormánynak, hogy engedjék szabadon az internált kutatókat és Perutz visszatérhetett Cambridge-be. Kalandja mintegy nyolc hónapig tartott.
 
1942-ben beszervezték a titkos [[Habakkuk-terv|Habakkuk-tervbe]]be, melynek lényege az volt, hogy jég és fűrészpor keverékéből ellenálló jégtáblákat hoztak volna létre, amely a sarkvidéken leszállópályaként szolgált volna a repülőgépeknek. Perutz korábban foglalkozott a jég kristályszerkezetével a gleccserek különböző rétegeiben és mint szakértőt kérték fel a részvételre. A munka Londonban zajlott egy valamikori hústároló pincében, amelyet -20 °C-ra hűtöttek. Miután sikerült előállítaniuk a beton szilárdságával vetekedő anyagot, a csoportot az Egyesült Államokba szállították és Perutz brit útlevelet kapott. Ekkor azonban a terv fő támogatóját, [[Lajos Ferenc battenbergi herceg|Mountbatten]] herceget Délkelet-Ázsiába küldték, a munka veszített prioritásából és végül lefújták.
1944 januárjában Perutz visszatért Cambridge-be a hemoglobinkutatáshoz. 1945-ben kapott egy munkatársat, a PhD-ját készítő fizikokémikus [[John Kendrew]] személyében.
==Hemoglobinkutatás==
[[Fájl:1GZX Haemoglobin.png|170px|bélyegkép|bal|A hemoglobin szerkezete]]
A háború végeztével a Rockefeller-ösztöndíj is véget ért. Bragg tanácsára Perutz az Orvostudományi Kutatási Tanácshoz (''Medical Research Council'', MRC) fordult támogatásért, amely megalapította a Biológiai Rendszerek Molekuláris Szerkezetkutatási Egységét, melynek Perutz lett a vezetője. A részlegben olyan kutatók dolgoztak, mint [[Hugh Huxley]], [[Francis Crick]], [[James D. Watson|James Watson]] vagy később [[Sydney Brenner]]. 1949-ben Perutz közölt egy cikket, amelyben a hemoglobin "kalapdoboz"-modelljét javasolta. A fiatal és kezdő kutató Crick élesen kritizálta az elképzelést és Perutz elismerte, hogy igaza van; a későbbiekben többször megvédte a tiszteletlen Cricket a Cavendish Laboratórium vezetőségétől.
 
A hemoglobin szerkezetkutatásában 1953-ban sikerült áttörést elérnie. Egyrészt új matematikai módszerrel sikerült kiszámolnia az atomok közötti távolságot, másrészt kidolgozott egy módszert, amivel nehézfématomot (higanyt) kapcsolt a fehérjemolekulához és mérte az eredeti és módosított hemoglobin közötti különbséget.
 
Kendrew aki vele párhuzamosan a jóval egyszerűbb szerkezetű [[mioglobin|mioglobinon]]on dolgozott, hamarabb ért el eredményt, de így is csak 1958-ra készült el a mioglobin első általános, két évvel később pedig a minden atom helyzetét mutató, nagy felbontású modellje. Ekkorra Perutz is elkészült a hemoglobinnal és kimutatta, hogy az négy, mioglobinszerű alegységből áll. Munkájukat nagyban segítették az első kísérleti elektronikus számítógépek, amelyek a közeli Matematikai Laboratóriumban épültek meg.
==Későbbi munkássága==
1962-ben Perutz és Kendrew [[Kémiaikémiai Nobel-díj|kémiai Nobel-díjat]]at kaptak teljesítményükért. Perutz folytatta hemoglobin-kutatásait, elsősorban az oxigénkötés pontos mechanizmusa érdekelte. Módszerével 1970-re meghatározta az oxigenált és és oxigénmentes hemoglobin pontos szerkezetét és bebizonyította, hogy az oxigén megkötése a fehérjealegységek konformációs változásával jár, ahogyan az a francia biokémikus [[Jacques Monod]] néhány évvel korábban megjósolta. A részletes fehérjemodell révén számos olyan betegség mechanizmusát is tisztázni tudták, amely a hemoglobingén mutációja okozott.
 
A protein- és DNS-kutatás egyre több munkatársat vonzott és a hely egyre szűkösebbé vált. Perutz a fehérjekutató [[Fred Sanger|Fred Sangerrel]]rel közösen kérelmezte az MRC-nél az új Molekuláris Biológiai laboratórium felállítását. Az 1962-ben megnyílt új egységet Perutz 17 éven át vezette, mialatt a laboratórium a a gyorsan fejlődő tudományág egyik kulcsfontosságú központjává vált. Vezetői stílusát a bürokrácia minimalizálása jellemezte; alapelve az volt, hogy ha kiválasztotta a megfelelő kutatókat, hagyni kell, hogy azt csinálják amit szeretnek. Ő volt az 1963-ban megalakult Európai Molekuláris Biológiai Szervezet első elnöke is.
 
1979-ben visszavonult a laboratórium éléről, de folytatta kutatásait. Elsősorban továbbra is a hemoglobinnal dolgozott, összehasonlította különböző fajok oxigénszállító molekuláit, olyan gyógyszereket kutatott, amellyel javítani lehetne a [[sarlósejtes anémia|sarlósejtes anémiában]] szenvedők hemoglobinjának oldékonyságát; de tanulmányozta az olyan neurodegeneratív betegségeket is, mint a [[Huntington-kór]].
 
==A Watson-incidens==
[[Fájl:Max Perutz with wife 1962.jpg|bélyegkép|160px|Max Perutz és felesége a Nobel-díj átadási bankettjén]]
A DNS-szerkezet egyik feltárója, [[James D. Watson|James Watson]] 1968-ban kiadta könyvét, a ''[[A kettős spirál|A kettős spirál]]t'', a felfedezés történetéről. Ebben kínos helyzetbe hozta Perutzot, mert úgy állította be, hogy ő adta át neki a [[Rosalind Franklin]] által készített röntgendiffrakciós felvételeket, a kutatónő tudta vagy beleegyezése nélkül. Perutz levelet írt a ''[[Science (folyóirat)|Science]]''-nek, melyben tisztázta, hogy a felvételek nem voltak bizalmasak és a benne lévő adatok már korábban elhangoztak a megbeszéléseken. Azt viszont elismerte, hogy udvariasságból megkérhette volna Franklin hozzájárulását.
==Irodalmi munkássága==
Idősebb korában Perutz rendszeresen írt esszéket a ''London Review of Books'' és a ''New York Review of Books'' folyóiratokba, elsősorban tudománytörténeti, életrajzi; valamint olyan társadalmi témákban, mint a kutatás szabadsága, a népesedéspolitika, élelmiszertermelés, atomenergia-hasznosítás vagy az emberi jogok helyzete. Többször tartott előadásokat is ezekben a témákban. Esszéit két gyűjteménykötetben is kiadták, 1989-ben ''Szükség van-e a tudományra'' (''Is Science Necessary?'') 1998-ban pedig ''Bárcsak korábban feldühítettelek volna'' (''I Wish I’d Made You Angry Earlier'') címmel. 1997-ben elnyerte a [[Rockefeller Egyetem]] [[Lewis Thomas-díj|Lewis Thomas-díját]]át, amelyet természettudósok irodalmi teljesítményéért adományoznak.
==Díjai==
Max Perutz a Nobel-díjon kívül számos egyéb kitüntetésben részesült:
Tagja volt a [[Royal Society]]-nek (1954-től), az [[National Academy of Sciences|Amerikai Tudományos Akadémiának]], a [[Pápai Tudományos Akadémia|Pápai Tudományos Akadémiának]] és a [[Leopoldina Német Tudományos Akadémia|Leopoldina Német Tudományos Akadémiának]].
==Családja==
Max Perutz 1942-ben vette feleségül Gisela Peisert. Két gyermekük született: 1944-ben Vivian (aki a művészettörténészi pályát választotta), és 1949-ben Robin (akiből kémiaprofesszor lett).
 
Max Perutz 2002. február 6-án halt meg rákban, 87 éves korában.
 
==Források==
{{KémiaiNobelDíj}}
{{nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Perutz Max}}
[[Kategória:1914-ben született személyek]]
274 208

szerkesztés