„Vastagh Éva” változatai közötti eltérés

Alsó-torjai '''Vastagh Éva''' ([[Budapest]], [[1900]]. [[december 30.]] – [[Budapest]], [[1942]]. [[február 11.]]) magyar szobrászművész.

Székely [[lófő]] eredetű családból származott. Ifj. [[Vastagh György (szobrász)|Vastagh György]] <nowiki/>szobrászművész és [[Vastaghné Benczúr Olga|Benczúr Olga]] képző- és iparművész lánya, id. [[Vastagh György (festő)|Vastagh György]] és [[Benczúr Gyula (festőművész)|Benczúr Gyula]] festőművészek unokája, [[Vastagh László ]]<nowiki/>szobrászművész nővére, [[Vastagh Béla]] jogász, [[Vastagh Géza]] és [[Benczúr Ida]] festőművészek, valamint [[Benczúr Gyula (orvos)|Benczúr Gyula]] orvos unokahúga.

A felsőbb leányiskola elvégzése után a szobrászat felé fordult érdeklődése, apja tanítványa lett. 1924-ben a [[Műcsarnok]] tavaszi tárlatán a ''Viaskodó vadkan'' és a ''Sasok'' című műveivel  lépett a nyilvánosság elé. Ettől kezdve – portréi, zsáner ábrázolásai, állatszobrai – rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain. Maradandót alkotott a szobrászat valamennyi ágában, a kisplasztika, a dombormű, az éremművészet, valamint a körplasztika területén egyaránt.Több kisplasztikáját forgalmazta a [[Herendi porcelán |Herendi Porcelángyár]] (''Bagoly,'' ''Disznópásztor, Drótszőrű tacskó, Pávapár, Pelikán'' stb.)

Utolsó alkotása, s egyben főműve a ''Balatoni sellők (Hableányok játéka)'' című kútplasztika (1941), eredetileg [[Brázay Zoltán]] balatonarácsi kertjében  állt, jelenleg [[Balatonfüred|Balatonfüreden]]en a Tagore sétányon látható.

1934-ben a Műcsarnokban id. Vastagh György centenáriumi kiállításán, valamint 2004-ben az [[Ernst  Múzeum|Ernst  Múzeumban]]ban  a Vastagh művészcsalád kiállításán is bemutatták munkáit.

* ''[[Boldog Özséb]]'' (eltűnt), Budapest, [[Gellért-hegy|Gellért-hegy,]], Sziklatemplom

</gallery></center>,