„Bánfalvi karmelita kolostor” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
83. sor:
=== Karmelita Kolostor ===
1887-ben [[Zalka János]] győri püspök megvásárolta a teljes ingatlan együttest az egyházmegyének, a templom ettől kezdve folyamatosan szolgálja a katolikus hívőket. A Kolostor új lakói a [[Mayerling]]ből 1892-ben érkezett sarutlan [[Karmeliták]] apácái lettek. A rend tagjai szigorú előírások szerint élték mindennapjaikat. Nem találkozhattak a külvilággal, személyes életterüket a minimálisra csökkentették, ennek megfelelően építették át a Kolostort. A cellák többségét kettéosztották, míg a korábbi noviciátusban szintén lakófülkéket alakítottak ki. A templom szentély részét elfalazták, belső szintmegosztással emeletén varró szobát, földszintjén oratóriumot létesítettek. Ebből a korszakból maradtak meg azok az átadó szekrények, amelyek a civilekkel való személyes találkozás nélkül tették lehetővé tárgyak be- és kijuttatását a Kolostorból. Az emeleten külön lakása volt a zárdalelkésznek, közvetlen átjáróval a frissen felújított templomba (ma ezekben a helységekben található a szálloda lakosztálya
<br />
A második világháború idején a Kolostorhegy pincerendszerében óvóhelyet alakítottak ki, ami a szövetséges bombázások és a földi harcok idején több száz embernek nyújtott menedéket. 1944 végén a [[Harmadik Birodalom]] keleti határára tervezett erődrendszer építéséhez kapcsolódóan Sopronbánfalván munkatábort létesítettek, amit magyar [[munkaszolgálat]]osokkal és hadifoglyokkal töltöttek fel. A helyi embermentéshez a karmeliták is csatlakoztak és több tucat munkaszolgálatost bújtattak el.
| |||