Főmenü megnyitása

Módosítások

a
egyértelműsítés - Gyulai Ferenc
 
== Területe ==
 
 
== Történelem ==
A [[krími háború]] alkalmat kínált a [[Szárd Királyság]] számára, hogy kilépjen a nemzetközi porondra. [[Camillo Benso di Cavour|Cavour]] {{formatnum:15000}} katonát küldött [[1855]]-ben a Krímbe. A párizsi békekonferencián így ott lehetett ő is. Szerette volna elérni, hogy megkapja a Pármai és a Modenai Hercegséget és hogy a franciák és az osztrákok vonják ki a csapataikat Itáliából. Végül csak a [[Pápai Állam]]ban és a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] koronája alá tartozó államokban (a [[Két Szicília Királysága|Nápoly–Szicíliai Királyság]]ban és a [[Pármai Hercegség]]ben) folytatott rossz kormányzás elítélését sikerült kimondatnia, Itáliában azonban megnőtt [[Szárd Királyság|Piemont]] tekintélye.
 
A háború [[1859]]. [[április 26.|április 26]]-án kezdődött. Az osztrákok hadvezére, [[Gyulai Ferenc (katonatiszt)|Gyulai Ferenc]] táborszernagy gyors támadással szerette volna szétverni az szárd haderőt, még a franciák megérkezése előtt. A piemontiak azonban kitértek az osztrákok elől dél felé. Közben a francia haderő is megérkezett, és megmozdultak a közép-itáliai államok is. [[1859]]. [[április 27.|április 27]]-én [[II. Lipót toszkánai nagyherceg|II. Lipót]] elmenekült [[Firenze|Firenzéből]], ahol ideiglenes kormány alakult, amely kimondta [[Toszkána]] Szárd–Piemonthoz csatolását.. [[Június 13.|Június 13]]-án felkeltek a [[modena]]iak, akik szintén csatlakoztak Piemonthoz. Ugyanezt tette [[június 29.|június 29]]-én [[Parma|Párma]] is.
 
A háború döntő csatáit [[Magentai csata|Magentánál]] ([[1859]]. [[június 4.]]) és [[Solferinói csata|Solferinónál]] ([[1859]]. [[június 24.]]) vívták meg. Magentánál a franciák megverték az osztrákokat, és bevonultak [[Milánó]]ba, a solferinói véres csatában is visszavonulásra késztették a 29 éves [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József császár]] vezette osztrákokat. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]] azonban megelégelte a háborút, és rádöbbent, hogy olyan [[Olaszország]] van születőben, amely [[Franciaország]] vetélytársa lehet a [[Földközi-tenger]] térségében. Így [[1859]]. [[július 8.|július 8]]-án [[Villafrancai fegyverszünet|Villafrancában]] megállapodott Ferenc Józseffel a fegyverszünetről és az előzetes békefeltételekről. A békekötés [[november 10.|november 10]]-én történt meg [[Zürichi béke|Zürichben]], olyan feltételek mellett, mintha az osztrákok győztek volna. Ausztria megtarthatta [[Velence (megye)|Velencét]], [[Lombardia|Lombardiát]] átadta Franciaországnak. A békekötés kimondta, hogy a közép-itáliai államok nem csatlakozhatnak [[Piemont]]hoz. A békét [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] is elfogadta, [[Camillo Benso di Cavour|Cavour]] tiltakozásul lemondott.
 
=== Védelmi rendszer ===
Az Olasz Királyság mindenkori haderejének főparancsnoka maga a király volt 1861 és 1938 között, majd 1943 és 1946 között. 1938. március 30-án azonban Mussolini egy új rendfokozatot hozatott létre, a ''primo maresciallo dell'impero'', azaz „a birodalom első tábornagya” ''(Generalissimo)'', melyet a király és a ''duce'' egyaránt viselt, 1943-as évig, Mussolini bukásáig.
 
Az olasz királyi haderő haderőnemei:
90 602

szerkesztés