„Mágnesség” változatai közötti eltérés

Az [[állandó mágnes]] statikus mágneses teret hoz létre. A mágnesben elraktározott energia és az általa keltett tér a benne lejátszódó elektromágneses folyamatok hatására változatlan marad. Egyetlen feltétel, hogy a folyamatok ne okozzanak olyan nagy térerősséget, amely az állandómágnes munkapontjának irreverzibilis megváltozásához (lemágnesezéshez) vezet.

 

 

A mágnesesség egyik keletkezési módja, amikor egy irányba mozgó [[elektron]]ok hatására, vagyis [[elektromos áram]] által átjárt vezető körül keletkezik mágneses erőtér. Ezt [[Hans Christian Ørsted|Ørsted]] [[dánok|dán]] fizikus észlelte először. Néhány jól ismert anyaggal, mint a [[vas]] vagy [[magnetit]] azonosíthatjuk ezt a hatást. A mágnesesség az [[elektromágnesség|elektromágneses kölcsönhatás]] egyik megjelenési formája.

A kínai kultúrában mágikusnak tartották, hogy a mágnessel vasat lehet vonzani, és hogy bizonyos mágnesek taszítanak. Kínában felismerték, hogy a mágnes mindig egy irányba áll be, tehát tájolásra alkalmas, és mágnesezés után a vas is hat más vasakra. a [[Han-kor]] elején már ismert volt a Sinanshao „délt irányító kanál”. Ez volt az [[iránytű]] őse. Geomanciánál, vagyis földjóslásnál használták, ez a ma is népszerű [[Feng shui]] része. Mérték, hogy hány tűt tud felemelni, ez alapján minőségi kategóriák voltak. Ezen ismeretek segítségével a kínaiak pontos [[navigáció]]ra alkalmas [[iránytű]]t tudtak készíteni, felismerték a mágneses és a [[csillagászat]]i [[észak]] eltérését. Valamikor a 7. és 10. század között megjelent a tű alakú mozgórész. Az iránytűt arab kereskedők juttatták el [[Európa|Európába]].

 

 

[[1600]]-ban jelent meg [[William Gilbert]] – [[I. Erzsébet angol királynő]] udvari orvosa – műve ''De Magnete, Magnetisque Corporibus et De Magno Magnete Tellure'' címmel, amelyben hitet tett a közvetlen kísérletezés fontossága mellett. A könyvben kifejtette, hogy a [[Föld]] maga hatalmas mágnesnek tekinthető, amellyel megmagyarázta az iránytű működését. Felismerte a két pólus eltérő jellegét, két mágnes pólusai között lehetséges vonzó és taszító erőket. Megállapította, hogy a két pólus nem választható el egymástól, mert egy mágnest kettévágva két kétpólusú mágnes jön létre. Felfedezte a mágnestű [[inklináció]]ját, azaz a vízszintestől való eltérését a Föld mágneses terében, és ennek alapján lehetségesnek tartotta a [[földrajzi szélesség]] meghatározását.{{refhely|A fizika kultúrtörténete|273. o.}}

|publisher=galileoandeinstein.physics.virginia.edu

|accessdate=2012-02-21

|language=angol

}}