„Tulokformák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírási javítások (8. csoport: j/ly és az egyebek) kézi ellenőrzéssel |
|||
197. sor:
A ''Bovini'' nemzetség több faját is [[Háziasítás|háziasította]] az [[ember]]. A leggyakoribb [[háziállat]] közülük az [[őstulok]] leszármazottja, a [[szarvasmarha]], amely mára nemcsak a tulokformáknak, de a tülkösszarvúak családjának is a leggyakoribb tagja. Jelenleg több mint egymilliárd szarvasmarhát tartanak [[Föld]]ünkön.
Az őstulkot feltehetően legalább két helyen háziasították egymástól függetlenül és eltérő időben: a [[Közel-Kelet]]en és [[India|Indiában]], az első hiteles bizonyítékok szerint hozzávetőlegesen Kr. e. 6000 körül (de elképzelhető, hogy korábban). Így az európai jellegű szarvasmarha (közönséges szarvasmarha) nem közvetlen rokona az ázsiai típusú szarvasmarhának, a [[zebu]]nak. Az ősi jellegű fajták, így a [[magyar szürke szarvasmarha]], a [[skót felföldi marha]], a [[bikaviadal]]okon használt [[spanyol parlagi marha]] vagy az afrikai [[Ankole Vatussi-marha]] megjelenésében igen emlékeztet a mára már kihalt őstulokra. Ezeknek a fajtáknak a felhasználásával sikerült visszatenyészteni egy, az őstulok ábrázolásaira nagyon hasonlító fajtát, amely a kitenyésztésén fáradozó német állattenyésztő tiszteletére a [[Heck-féle marha]] nevet kapta.
A vízibivalyt már szintén nagyon régen háziasították a [[Távol-Kelet]]en, hozzávetőlegesen Kr. e. 4000 körül. A vadbivaly leszármazottja, a házi bivaly ma is alapvető fontosságú háziállat [[Ázsia]] számos részén. Főleg a [[rizs]]termesztés során fontos, mint igavonó állat. Ázsiában számos helyen újra visszavadult, és mivel korlátlanul keresztezhető a vadbivallyal, annak állományai mára csaknem mindenütt [[hibrid (biológia)|hibrid]] jellegűek.
| |||