„Augustus (cím)” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Probus sol.jpg|200px|thumb|left|A késő [[3. század]]i császár [[Marcus Aurelius Probus római császár|Probus]] érméje, az ''Invictus'' („legyőzhetetelen”„legyőzhetetlen”) és ''Pius Felix'' („szent és áldott”) címekkel.)]]

Octavianus [[Ii. e. 27]]. [[január 16.|január 16]]-án kapta az Augustus nevet a [[Római Szenátus]]tól. A következő négy évtizedben ő lett az, aki saját kezébe összpontosítva a későbbi császárok által is birtokolt hivatalokat és hatalmi jogköröket megalapozta a császári hatalmat, amely így nevével is eggyéforrt, bár az Augustus névnek önmagában nem volt alkotmányos jelentése.

''Mint [[princeps senatus]] („a szenátus első embere”) Augustus a Senatus vezetője volt, elnökölt az üléseken és határozatokat terjesztett be. [[Pontifex maximus]]<nowiki/>ként a római állam elsőszámú vallási vezetője volt, a [[consul]]i [[imperium]] birtokosaként egyenlő jogokat birtokolt [[Róma]] fő magisztrátusaival, az imperium maius jogkörök pedig náluk is nagyobb hatalmat biztosítottak a számára Rómán kívül. Így a a tartományok kormányzóinál is nagyobb volt a hatalma és ő volt a római [[Római légió|légiók]] főparancsnoka is. A [[Tribunus|tribuicia potestas]] (tribunusi hatalom) birtokosaiként személye sérthetetlen volt (sacrosanctitas) és bármely római magisztrátus határozatathatározatát meg[[vétó]]zhatta.''

A teljes uralkodói jogkör birtokosának neveként az ''augustus'' nagyjából megfelel a „császár” szó jelentésének, de nem szabad kritika nélkül visszavetíteni rá a későbbi monarchiákhoz kötődő képzeteket. Az uralkodói ranghoz a Római Birodalomban nem kötődött alkotmányos hivatal: az uralkodó személyes tekintélye ''(dignitas)'' és befolyása ''([[auctoritas]])'' a ''princeps senatus'' pozícíóbólpozícióból eredt, jogi tekintélye a ''consulari imperium'' és a ''tribunicia potestas'' jogokból; a római alkotmányelméletben az ''Augustus'' a "''princeps senatus et pontifex maximus consulari imperio et tribuniciae potestate''" „rövidítése” lehetett. Az Augustus név önmagában jelölte, hogy viselője számára mindezen pozíciók betöltéséhez rendelkezésre áll a ''dignitas'' és az ''autoritas''.

Sok tekintetben az ''augustus'' a brit ''[[herceg]]''hez ''(prince)'' hasonlítható, amely személyes cím és tekintély, nem egyfajta nemesi cimcím, mint a [[duke]] vagy a király. A köznyelvben a császárra kezdetben általában a ''princeps'' szóval utaltak, később az ''imperator'' vagy a ''Caesar'' lett általánosabb.