„Augustus (cím)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó  változtatást (89.122.157.47), visszaállítva 195.199.142.30 szerkesztésére
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
 
== Caesar Augustus ==
[[Fájl:Probus sol.jpg|200px|thumb|left|A késő [[3. század]]i császár [[Marcus Aurelius Probus római császár|Probus]] érméje, az ''Invictus'' („legyőzhetetelen”„legyőzhetetlen”) és ''Pius Felix'' („szent és áldott”) címekkel.)]]
Octavianus [[Ii. e. 27]]. [[január 16.|január 16]]-án kapta az Augustus nevet a [[Római Szenátus]]tól. A következő négy évtizedben ő lett az, aki saját kezébe összpontosítva a későbbi császárok által is birtokolt hivatalokat és hatalmi jogköröket megalapozta a császári hatalmat, amely így nevével is eggyéforrt, bár az Augustus névnek önmagában nem volt alkotmányos jelentése.
 
''Mint [[princeps senatus]] („a szenátus első embere”) Augustus a Senatus vezetője volt, elnökölt az üléseken és határozatokat terjesztett be. [[Pontifex maximus]]<nowiki/>ként a római állam elsőszámú vallási vezetője volt, a [[consul]]i [[imperium]] birtokosaként egyenlő jogokat birtokolt [[Róma]] fő magisztrátusaival, az imperium maius jogkörök pedig náluk is nagyobb hatalmat biztosítottak a számára Rómán kívül. Így a a tartományok kormányzóinál is nagyobb volt a hatalma és ő volt a római [[Római légió|légiók]] főparancsnoka is. A [[Tribunus|tribuicia potestas]] (tribunusi hatalom) birtokosaiként személye sérthetetlen volt (sacrosanctitas) és bármely római magisztrátus határozatathatározatát meg[[vétó]]zhatta.''
 
''Ez a hatalomösszevonás lett a minta a későbbi császárok számára, amely alapján kormányozták Rómat, kezdetben tényleges alapként, majd a [[3. század|3.]] és még inkább a [[4. század]]tól már csak elméletileg, hiszen ekkortól a császári hatalom már jobban hasonlított a keleti despotákéhoz, mint az eredeti „első az egyenlők közt” elv gyakorlásához.''
21. sor:
Octavianus „Caesar Augustus” nem csak ebben teremtett mintát, hanem abban is, ahogy a későbbi császárok nevezték magukat. "[[Imperator]] [[Caesar (cím)|Caesar]] Augustusnak" nevezte magát és mindhárom nevet használta a császárok többsége. E három névből azonban csak az ''augustus'' jelölhette kizárólag a császárt: az ''imperator'' címet mások is viselték, a ''Caesar'' név pedig a Iuliusok egyik ágának családi neve volt. (Ugyanakkor a császár anyja, vagy felesége viselhette az ''Augusta'' nevet.)
 
A teljes uralkodói jogkör birtokosának neveként az ''augustus'' nagyjából megfelel a „császár” szó jelentésének, de nem szabad kritika nélkül visszavetíteni rá a későbbi monarchiákhoz kötődő képzeteket. Az uralkodói ranghoz a Római Birodalomban nem kötődött alkotmányos hivatal: az uralkodó személyes tekintélye ''(dignitas)'' és befolyása ''([[auctoritas]])'' a ''princeps senatus'' pozícíóbólpozícióból eredt, jogi tekintélye a ''consulari imperium'' és a ''tribunicia potestas'' jogokból; a római alkotmányelméletben az ''Augustus'' a "''princeps senatus et pontifex maximus consulari imperio et tribuniciae potestate''" „rövidítése” lehetett. Az Augustus név önmagában jelölte, hogy viselője számára mindezen pozíciók betöltéséhez rendelkezésre áll a ''dignitas'' és az ''autoritas''.
 
Sok tekintetben az ''augustus'' a brit ''[[herceg]]''hez ''(prince)'' hasonlítható, amely személyes cím és tekintély, nem egyfajta nemesi cimcím, mint a [[duke]] vagy a király. A köznyelvben a császárra kezdetben általában a ''princeps'' szóval utaltak, később az ''imperator'' vagy a ''Caesar'' lett általánosabb.
 
{{Fordítás|en|Augustus (honorific)}}