Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
==A utolsó jégkorszak hatásai==
A modern új-zélandi földfelszín kialakulásának utolsó szakaszára a 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött [[pleisztocén]] korban fellépő [[kainozoikumi eljegesedés|negyedidőszaki]] eljegesedés]] idején került sor. A pleisztocén idején volt az első nagy, az egész Földre kiterjedő lehűlés, azaz jégkorszak egészen a 235 millió évvel ezelőtti [[perm (időszak)|perm]] időszak óta. Új-Zélandot is, különösen a [[Déli-sziget]]et, erősen érintették a pleisztocén glaciálisai, amelyekből mintegy 20 váltogatta egymást a melegebb interglaciális korszakokkal. Az utolsó nagy eljegesedés, aminek új-zélandi megnyilvánulását Otiran-glaciálisnak nevezik, {{szám|100000}} évvel ezelőtt kezdődött, csúcspontját a {{szám|25000}}-{{szám|15000}} évvel ezelőtti időszakban érte el. és {{szám|10000}} évvel ezelőtt ért véget. (Ennek volt a megfelelője az északi félgömbön a [[Würm-glaciális]]).{{refhely|Molloy|24. o.|azonos=M24}}
 
Az Otiran-glaciális csúcspontján a világtenger szintje 130 méterrel volt alacsonyabb a mainál. Ekkoriban az Északi-sziget és a Déli-sziget összefüggött, ugyan nem a túlságosan is mély [[Cook-szoros]]on keresztül, hanem attól nyugatra egy szélesebb földháton. A mai part menti kisebb-nagyobb szigetek is a szárazföld részei voltak. A Déli-szigeten számtalan helyen, de még az Északi-sziget magas vulkáni kúpjain is – amennyiben éppen nem működtek – [[gleccser]]ek alakultak ki. Ezek többféle módon is nagy átalakító hatással voltak a földfelszínre. Lecsiszolták a hegyoldalakat, a sziklákat, [[fjord]]okat, völgyeket vájtak és [[moréna|morénákat]] építettek, de emellett porrá is őrölték maguk alatt a kőzeteket. A gleccserek elolvadása után a visszamaradt port a szél széthordta, és az végül [[lösz]]ként fedte be a környező tájat. Ennek eredményeképpen a Déli-sziget központi felföldjeit, keleti síkságait helyenként 15 méter vastag termékeny lösztakaró borítja.{{refhely|azonos=M24}}
96 213

szerkesztés