Írt ''pwmaichRhōmaikē arcaiologiaarchaiologia'' címen egy 20 könyvre terjedő művet, amely Róma történetét az ősidőktől a pun háborúk kezdetéig, Polübioszig tárgyalja. A mű töredékesen maradt fenn: csak az első 10 könyve és a 11-ik egy része. A 9 utolsó könyvből csak [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár]] kivonata maradt fenn. Dionüsziosz csodálja Róma alkotmányát, hangsúlyozza a vallásos és az erkölcsi szempontokat, a történetet az emberi tettek irányadó kalauzául tekinti. Mivel alaposan kutatta a római forrásokat, értékes a mű a római alkotmány történetére nézve. Előadásán, stílusán érződik szónoki mivolta. A mű elejére tett, [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]]hoz intézett levelében szemére veti [[Thuküdidész]]nek, hogy az történetének oly kisszerű tárgyat választott. Ő inkább [[Titus Livius|Livius]] irányát követi, és szónoki eszközökkel díszíti fel történeti művét.
=== Szónoki művei ===
Dionüsziosznak több más műve is fennmaradt. Az attikai szónokok élete és jellemzése a ''periPerì twntôn arcaiwAttikôn rhtorwn upomnhmatiosmoirhētórōn'' című írása, de ennek sem maradt fenn a második fele. Egy másik szónoklattani munkája a ''peri thVPerì lectichVlektikês DhmosJenouVDēmosthénous deinothtoVdeinótētos'', amely [[Démoszthenész]]t a legtökéletesebb szónoknak tünteti föl.
''TecnhTéchne rptorichrhētorikē''-je négy darab, az elméleti retorika körébe vágó értekezés 11 szakaszban. Ebben Dionüsziosz szól a dicsőítő beszédek topikájáról, a rejtett célú beszédről (oratio figurata), a stílushibákról és a stílus kritikájáról. A stílusnemeket egy másik munkájában, a ''periPerì sunJesewVsynthéseōs onomatwnonomátōn''-ban fejtette ki. A ''periPerì mimhsewVmimēseōs'' 3 könyvében költők, történészek, filozófusok és szónokok műveit vizsgálva igyekszik megválasztani a legjobb stílusnemet. A mű hasonlít emlékeztet [[Marcus Fabius Quintilianus|Quintilianus]] 10. könyvére. A ''periPerì QoucudidouThoukydídou cara cthroVcharaktêros'' Thuküdidészt hibáztatja a szónoki kerekség hiányáért. ''Levelei'' védekezést és polémiát tartalmaznak. Ammaeushoz intézett levélben védi Démoszthenészt a peripatetikusok vádja ellen, akik szerint Démoszthenész [[Arisztotelész]]től tanulta stíluseszközeit. Dionüsziosz rámutat, hogy Arisztotelész retorikája készült pont Démoszthenész beszédei alapján. Pompeiushoz írt levélében még [[Platón]]t is Démoszthenész alá helyezi. Ammaeushoz írt második levelében ismét a Thucydidesről kifejtett nézetét igyekszik védelmezni.
