„Londoni egyezmény (1913)” változatai közötti eltérés

Az [[1912]]. [[október 8.|október 8-án]] kitört háború során a régió nemzetállamai a [[Balkán-szövetség]]be tömörülve, erőiket egyesítve megtámadták az [[Oszmán Birodalom|Oszmán Birodalmat]] és a török sereget [[Konstantinápoly]]ig szorították vissza. A függetlenségét [[1912]]. [[november 28.|november 28-án]] kikiáltó [[Albánia]] északi sávját [[Koszovó]]val együtt [[Szerbia]] és [[Montenegró]], déli részét [[Görögország]] rohanta le. [[MacedóniaMakedónia (régió)|Makedónia]] középső részét Szerbia, déli területeit Görögország, [[Trákia|Trákiát]] pedig [[Bulgária]] foglalta el. Török kezdeményezésre 1912. [[december 3.|december 3-án]] a hadban álló felek két hónapra szóló fegyverszünetet kötöttek, és a béke előkészítése érdekében [[december 13.|december 13-án]] [[London]]ban megnyílt a Sir [[Edward Grey]] brit külügyminiszter elnökölte [[Nagykövetek Konferenciája]].

A tárgyalásokon a győztes Balkán-szövetség országai (Szerbia, Görögország, Bulgária és Montenegró), a vesztes Oszmán Birodalom és az európai nagyhatalmak ([[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Németország]], [[Orosz Birodalom|Oroszország]], [[Osztrák–Magyar Monarchia]] és [[Olaszország]]) vettek részt. A közvetlenül érintett [[Albánia]] delegációját nem vonták be a rendezési folyamatba. A tárgyalások kezdeti szakaszában három pontot vitattak meg:

* MacedóniaMakedónia belső területeit Bulgária és Szerbia kapja, a partvidéki [[Thesszália|Thesszáliát]] pedig Görögországhoz csatolják.