„Izlandi honfoglalás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
31. sor:
Hrafna-Flóki és társai felfedezéseinek híre bejárta a viking világot. Norvégia délnyugati részén különösen két vitézt ragadott magával az új, szabad földekről szóló hír: [[Ingólfur Arnarson]] és barátja, féltestvére, Hjörleifur Hródmarsson ekkoriban súlyos helyi viszályba keveredtek, elvesztették földjeiket. Ezért 870 körül egész családjukkal, kíséretükkel, mozdítható vagyonukkal felkerekedtek, és Izlandon telepedtek le. Hjörleifur ott lázadó rabszolgáinak áldozatává vált, de Ingólfur sikeresen hozott létre telepet a mai főváros, [[Reykjavík]] helyén, és az izlandi történelem azóta is a honfoglalás vezető alakjaként tiszteli őt.{{refhely|Jón|16. o.|azonos=J16}}
Ingólfur és társai példáját sokan követték Norvégiában, ahol [[I. Harald norvég király|Széphajú Harald]] király éppen kemény eszközökkel folytatott országegyesítő, a helyi vezetők függetlenségét fenyegető politikát. A földfoglalás lehetősége nagy visszhangot váltott ki másutt is az akkori viking világban, különösen a Brit-szigetek északi részein, ahol a korabeli gazdasági lehetőségekhez képest viszonylagos túlnépesedés, földhiány alakult ki. Megkezdődött az izlandi történelemnek a 930-ig, az [[alþingi]] létrehozásáig számított kora, amit ''Landnámsöld''-nek, a honfoglalás korának neveznek. A korszak fő eseményeit – az európai történelemben példa nélkül áll módon – írott források is rögzítették, a [[Landnámabók]] és az [[Íslendingabók]]. Ezek a források több mint 400 telepes nevét és származását írták le, akik mind családjukkal és kisebb-nagyobb kíséretükkel érkeztek a szigetre.{{refhely|azonos=J16}} Természetesen ténylegesen ennél jóval többen érkeztek, de a feljegyzések csak az abban a korban legismertebb családfők nevét rögzítették. A bevándorlást az is elősegítette, hogy a technikai fejlődés és a szokások
Az Izlandra érkezők gyorsan kialakították a földfoglalás szabályait. A hagyomány szerint egy férfi annyi földre jelenthette be igényét, amennyit egymástól látótávolságra lévő tábortüzekkel körbe tudott keríteni egy nap alatt. A nőkre más szabályok vonatkoztak, nekik egy üszőt kellett körbevezetniük napkeltétől napnyugtáig azon a területen, amit magukénak kívántak.{{refhely|Jón|18. o.|azonos=J18}} A lakosság gyorsan szaporodott, és mai becslések úgy tartják, hogy 930-ra mintegy {{szám|60000}} lakosa lett a szigetnek.{{refhely|azonos=J18}} A gyakorlatban azonban a földek megszerzése általában nem ilyen ideális formában történt. A legnagyobb birtokokat a legnagyobb kísérettel, azaz katonai és gazdasági erővel rendelkező törzsfők szerezték meg, és ők osztották azt tovább rokonaik, barátaik, követőik, híveik között. A legtöbb körzetben belőlük illetve leszármazottaikból lettek a helyi főnökök, akik neve [[izlandi nyelv]]en ''[[goði]]'', többesszámban ''goðar''. Ez a szó eredetileg a pogány vallás papját jelentette az [[óészaki nyelv]]ben, de a vallási és a világi hatalom egy kézben összpontosult, a törzsfők képviselték mind a kettőt, és nevükként a goði rögződött. Ők tartották fenn körzetükben, kíséretük révén, a rendet, ők döntöttek a vitás jogi kérdésekben, és emellett ők szervezték az ősi vallás ünnepeit is.{{refhely|Izland '86|38. o.}}
| |||