„Menstruációs ciklus” változatai közötti eltérés

A női ivarsejt ''(petesejt; ovum)'' a tüszőérés során válik megtermékenyülésre alkalmassá. A petesejtek szaporodása már a három-négy hónapos leánymagzatok petefészkében (ovarium) befejeződik, ekkorra két petefészekben összesen mintegy 400 ezer található, és ezután számuk már csak csökken. (Férfiakban a hím ivarsejtek ''(spermiumok)'' előalakjainak szaporodása folyamatos, és egészséges egyénekben az egész élet folyamán tart. A hím nemi működésben ciklikusság nincs.) Születéskor a petefészkekben lévő petesejtek az első érési oszlás profázisában megállapodva találhatók, és így maradnak a ciklusos női nemi működés beindulása után is, eltekintve azoktól, amelyek egy-egy ciklusban érésnek indulnak. A nyugalomban lévő, elsődleges tüszők az előbb említett stádiumban lévő petesejtekből, és az azokat körülvevő lapos tüszőhámsejtekből állnak. A petefészek felszínhez közelebb lévő kéregállományának sejtdús kötőszövetébe vannak beágyazva. A follikulusz-stimuláló hormon (FSH) hatására néhány tüsző fejlődésnek indul. Ez azt jelenti, hogy a petesejtek megnagyobbodnak és tartalék tápanyagot halmoznak fel, a tüsző hámsejtjei magasabbak lesznek, majd szaporodni kezdenek és többrétegűvé válnak ''(fejlődő, másodlagos tüsző)''. A többrétegű hám megvastagodása elér egy olyan fokot, hogy a belső sejtek már nem jutnak elég tápanyaghoz és elfolyósodnak, így üreg alakul ki ''(cavum folliculi)'', amelyben folyadék gyűlik fel ''(liquor folliculi)'', a petesejt az üregbe bedomborodó tüszőhámsejt halmazban, a petedombban ''(cumulus oophorus)'' foglal helyet. Közben a tüszőt körülvevő petefészekállomány szövetében is lényeges változások következnek be. A tüsző gyors növekedése átrendezi a petefészek szövetének rostállományát ez a külső tok ''(theca externa)'', lényegesebb azonban, hogy a tüszőhámmal határos sejtek megduzzadnak, hajszálérellátásuk bőségessé válik. Utóbbi szolgálja a tüsző megfelelő tápanyagellátását. Másrészt összefügg azzal, hogy a belső tok ''(theca interna)'' sejtjei lényegében [[Belső elválasztású mirigyek|belső elválasztású]] ''(hormontermelő)'' sejtekké alakulnak. Ezek a sejtek termelik a tüszőhormont ''(ösztrogént)'', aminek hatására a méhnyálkahártya (helyreállítási és fejlődési) ''(regenerációs és proliferációs)'' fázisa következik be, ugyanakkor a hipotalamo-hipofízeális rendszer felé ható negatív visszacsatolással csökkentik az FSH termelést, ezzel fokozatosan előtérbe kerül az ovulációt, a sárgatest ''(corpus luteum)'' kialakulását, és hormontermelését elősegítő luteinizáló hormon (LH) hatása. A több érésnek induló tüsző közül általában egy a többit meghaladó ütemben fejlődik, és hormontermelése a többi fejlődését visszaszorítja. Ezek tönkremennek és felszívódnak ''(follikulus atrézia)'', a páros vagy többszörös tüszőfejlődés nomálnormál körülmények között ritka, a terhesség kialakulása érdekében végzett hormonális kezelések után viszont gyakori (nem mindig kívánatos) jelenség.

* Lampé László: Szülészet-Nőgyógyászat (Medicina kiadó Budapest 1987 ) ISBN 963-241-588-4

* Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6

{{portál|orvostudomány|i }}