„Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évtized előtti névelő javítása AWB |
Vöröshadsereg hűségesküje 1941 június 22 után. |
||
63. sor:
1941. június 22-én a [[Wehrmacht]] hatalmas hosszúságú fronton támadást intézett a Szovjetunió ellen. A felkészületlen Vörös Hadsereg már a támadás első napjaiban elképesztő anyagi és emberi veszteségeket szenvedett. A légierő nagy része a földön semmisült meg. Sztálin napokig képtelen volt új tervet adni, a Vörös Hadsereg irányítás nélkül maradt. A német hadsereg mellett azonnal hadba lépett a román, a finn, a szlovák, és néhány napos késéssel az olasz és magyar hadsereg. A Wehrmacht villámháborús taktikája beválni látszott: óriási katlancsatákban őrölte fel az ellenséget, több százezer szovjet katonát semmisített meg vagy kerített be. A szovjet hadsereg több tábornoka teljesen képtelennek mutatkozott feladatai ellátására. Az egyik legmagasabb beosztású parancsnokot, [[Dmitrij Grigorjevics Pavlov|Pavlov tábornokot]] Sztálin agyonlövette. (Ennek a kivégzésnek az volt a célja, hogy megfélemlítse a többi tábornokot. A háború hátralévő részében Sztálin többet nem végeztetett ki frontparancsnokokat.)
A megfelélemlítést nem csak a magasbeosztású tiszteknél alkalmazta, hanem a sorkatonák között is. A [[Szerkesztő:BDNDBE|Vörös Hadsereg hűségesküje]] elvárta a harcoló katonáktól, hogy feltétel nélkül, akár az életük árán is teljesítsék a parancsot.
Hitler parancsa értelmében az elfogott komisszárokat azonnal kivégezték, és a helyi lakossággal szemben példátlan kegyetlenséget mutattak. A támadás első napjaitól tömeggyilkosságokat hajtottak végre Ukrajna zsidó lakosai ellen. 1941. október első napjaira minden ellenállást szétzúzva bekerítették a még védekező [[Szentpétervár|Leningrád]]ot és egészen megközelítették Moszkvát. Október elején a szovjet kormányszerveket és a külföldi nagykövetségeket evakuálták a fővárosból [[Szamara|Kujbisevbe]], Moszkvától 800 kilométerrel keletre. Olyan híresztelések keringtek, hogy Sztálin és a pártvezetés is elmenekült. A diktátor tényleg tervbe vette a távozást, de miután kérdésére [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Zsukov]] biztosította, hogy meg tudják tartani Moszkvát, törölte a vészforgatókönyvet. A külvárosokban védelmi állásokat építettek, utcai harcokra készültek fel. A tél, különlegesen hideg idővel, korán beköszöntött. November hetedikén a szokott ünnepi díszszemlén Moszkvában a nyilvánosság előtt megjelentek a vezetők, maga Sztálin is. A díszszemle után a katonák közvetlenül a néhány kilométerre húzódó frontra indultak.
|