„Tapa” változatai közötti eltérés

1941 januárjában az orosz vezetés feloszlatta az ezredet. Alig néhány hónappal később 1941. augusztus 14-én a német csapatok elérték Tapát. A német megszállás alatt a német hadsereg ott volt elszállásolva, ahol korábban az észt Páncélozott Ezred főhadiszállása volt. 1972-ben ugyanitt már a 67665 számú mérnök-technikusi katonai oktatási intézmény működött.

 

Mikor a szovjet csapatok és családjaik 1989-ben kivonultak innen, a népesség a korábbi 10895-ről 6800-ra csökkent 2000-re. Tapa öröksége mindebből egy beépítetlen, kifosztott és alacsony infrastruktúrájú katonai kerület maradt. Ám a város katonai jellege mégsem szűnt meg. 2002 januárjában változások következtek be az észt haderőnél és ismét katonai bázis települt a város elhagyatott katonai épületeibe. Az Északkeleti Védelmi Terület központjaként egy kiképzőközpont, egy tüzér zászlóalj, egy légvédelmi zászlóalj és egy szárazföldi zászlóalj kapott itt helyet.

Manapság a tapai vasútállomás északi falán egy bronz emléktáblán olvashatóak azoknak az észteknek a nevével, akik részt vettek az észt függetlenségi háborúban. Az emléktáblán látható a tapai Páncélozott Vasúti Ezred jelképe, ami egy csontváz koponyája két angyalszárnnyal és az ezek mögött elgördülő vasúti szerelvénnyel és az ezred jelmondatával: "A vasúton szárnyaló Halál."