„Vietnámi Köztársaság” változatai közötti eltérés

:* [[Bảo Đại]] (1949–1955). 1945-ben lemondatták császári tisztségéről.

A második világháború előtt Vietnam déli harmada kokhinkhina francia gyarmat volt, melyet Francia Indokína részeként egy kormányzó Hanoiból irányított. Vietnam északi kétharmada az Annami Protektorátushoz tartozott, amit a vietnami bábcsászár és a francia–vietnami közigazgatási rendszer felügyelt. Franciaország Kokhinkhinát 1862-ben foglalta el. A terület képviselőt küldhetett a Francia Nemzetgyűlésbe. Ezt a területet sokkal inkább fejlesztették s nagyobb volt itt a franciák érdeke, mivel francia tulajdonú gumiültetvények voltak Indokínának ezen a részén. A második világháború elején a Vichy-kormány irányította, majd Japán megszállás alá került. Mikor 1945-ben a japánok kivonultak, [[Bao Dai]] császárt elmozdították trónjáról, s a [[Viet Minh]] vezetője, [[Ho Si Minh]] Hanoiban kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét. Szeptemberben délen visszaállították a francia irányítást. 1946. júniusban kikiáltotta Francia Indokínán belül a Kokhinkinai Köztársaságot. A feldühödött vietnami tárgyalódelegáció erre válaszul megszakította Franciaországgal a tárgyalásokat, így lehetőséget biztosítottak Franciaországnak arra, hogy az ígéretükkel ellentétesen ne ismerjék el Vietnam függetlenségét. Ho elúzteelűzte Vietnamból a nem nem kommunista politikusokat. Az [[első francia indokínai háború]] decemberben azzal vette kezdetét, hogy a franciák visszaszerezték Hanoit és több más északi várost.

1954-ben Franciaország és a Viet Minh az 1954-es Genfi Konferencián abban állapodott meg, hogy a 17. szélességi foktól délre fekvő területrekterületek a Vietnam Állam fennhatósága alá kerülnek, az egyesülés kérdését pedig az 1956-os választások kimenetelétől tették függővé. A konferenciával egy időben még úgy gondolták, hogy a déli terület továbbra is francia iráyításirányítás alatt marad. Azonban Dél-Vietnam vezetője, [[Ngô Đình Diệm]], aki a francia segítséggel szemben előnyben részesítette az amerikaiakét, visszautasította a megállapodást. Vietnam felosztásakor 800.000–1.000.000, többségében, de nem kizárólag [[katolikus egyház|római katolikus keresztény]] ember menekült át Dél-Vietnamba. Elsősorban a vallási üldöztetéstől féltek.