„Anianei Szent Benedek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{tataroz}} {{Író infobox |név=Eugippius |kép= |képméret=200px |képfelirat= |születési dátum=5. század, 460 körül |születési hely= valószínűleg […” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
{{Író infobox
|név=
|kép=
|képméret=200px
|képfelirat=
|születési dátum=[[
|születési hely= valószínűleg [[
|halál dátuma=[[
|halál helye= [[
|nemzetiség=
|szülei=
|feleség=
19. sor:
|elsőmű=
|fő mű=<small>– Liber ex reguliis diversorum Patrum Collectio
|behatás= [[Szent Benedek]]
|kihatás=
|weboldal=
27. sor:
'''Aniani Szent Benedek''' (750 körül,
szerzetes]], a nyugati szerzetesség második atyja.
==Élete és működése==
Benedek [[vizigót]] származású családba született, eleinte katona volt, majd [[Kis Pippin]] és [[Nagy Károly]] udvarában is
megfordult. Megundorodván a világi élettől, szerzetes lett a [[Dijon]] melletti Saint-Seine monostorban. Szigorú életvitelét
látván szerzetestársai felkérték őt az apáti tisztségre, azonban Benedek úgy látta, hogy a laza erkölcsöket lehetetlen
45. sor:
==Jelentősége==
Aniani Benedek tevékenysége tükrözi az egyház és az állam közötti megváltozott kapcsolatot. A pápaság mindig is magát tekintette a [[római birodalom|római császárság]] örökösének, és mint az [[Tours-i Gergely]] életéből és [[Eugippius]] ''Vita Sancti Severini''-jéből is kitűnik, a helyi közigazgatás a klérus kezében volt, a beözönlő barbár germán törzseknek nem lévén elég írástudó embere<ref></ref>. A császárhoz, és általában a világi hatalomhoz való való viszony pápai ideológiáját a [[Donatio Constantini]] fejezte ki.
Művei:▼
A bizánci fegyverektől nem védett, és a [[longobardok]] által szorongatott [[II. István pápa]] azután megállapodást kötött [[Kis Pipin frank király|Kis Pipinnel]] 751-ben, és ennek részeként a pápaság úgy vélte, hogy a frank uralkodók elfogadják a paktumot. Nagy Károly császárrá koronázására is ennek szellemében került sor. Einhard azonban megjegyzi, hogy Nagy Károly tökéletesen tisztába lévén azzal, hogy a pápa koronázta meg, ezzel a pápaság ki is fejezte a világi hatalom feletti szupremáciáját.
{{Idézet2|Amikor az utolsó útján járt ott, más cél is lebegett a szeme előtt. A rómaiak sok sérülést okoztak Leo főpapnak[113], kitolták a szemét és kivágták a nyelvét, így arra kényszerítették, hogy segítséget kérjen a királytól. Rómába ment, hogy az egyházi ügyekben rendet tegyen, amelyek nagyon zavarosak voltak, és ott töltötte az egész telet. Ekkor volt, hogy megkapta az imperator és augustus címeket[114], amitől eleinte annyira idegenkedett, hogy kijelentette, hogy nem tette volna aznap a lábát a templomba, ha előre látta volna a pápa szándékát[115]. Nagy türelemmel viselte a római császárok[116] amiatti féltékenységét, hogy elfogadta ezeket a címeket. Nagyon rosszul viselték ezt a lépést és csak gyakori követjárások és levelek útján, amiket mint testvéreinek címzett nekik sikerült fennhéjázásukat alárendelnie nagyságának, amiben megkérdőjelezhetetlenül magasan felettük állt.|[[Einhard]]: [[Vita Caroli Magni, 28.]]}}
A papi nevelést kapott Jámbor Lajos azonban önként behódolt a pápaságnak. Állameszménye egy olyan birodalom volt, mely - [[Agobard]] megfogalmazása szerint<ref>Európa a korai középkorban, 280. old</ref> - nem gótokból, frankokból, longobardokból, hanem keresztényekből áll. Ennek a jámbor lajosi politikának 2 jellemző mozzanatavan: egyrészt az ''Ordinatio Imperii'' című dokumentum, melyben Lajos kijelenti, hogy a birodalom célja a keresztény lelkek ápolása, és az üdvösség előmozdítása. A másik pedig a ''Pactum Ludovici'', amely azt a gyakorlatot jelentette, hogy a császár nem szólt bele a pápa kiválasztásába, azt a klérus és a római nép választja. Megválasztása után a pápa nem tesz hűségesküt a császárnak, de a császárkoronázás, illetve a császári cím elnyerése a pápától függ.
* ''Liber ex reguliis diversorum Patrum Collectio''
| |||