„Placodermi” változatai közötti eltérés

Jellegzetességeik: általában 10–40 cm-es állatok voltak. Akárcsak az ''[[Ostracodermi]]'' (páncélos állkapocsnélküliek) csoportnál náluk is külső csontos pikkelyekből álló páncél borította a testet, azonban az Ostracodermik külső merev páncéljával ellentétben a Placodermiknél a fej és a testpáncél mozgatható ízület révén kapcsolódott egymáshoz. Jellemző rájuk az erős, állkapocsállkapocsszerű szájfelépítés, bordák nélküli porcos váz, primitív kopoltyúfedő, páros úszók (has és mellúszó), heterocerk farokúszó, a belső fülben 3 félkörös ívjárat (az Ostracodermik-nél és a körszájúaknál csak 2 van). Számos csoportnál a felső állkapocs az agykoponyához szilárdan kapcsolódott, így náluk a szívó táplálkozás nem jöhetett létre. A fogakat csontos lemezek helyettesítették, ami primitív tulajdonság. Kezdetben tengeriek, később azonban számos csoport az édesvízhez alkalmazkodott. A legtöbb fajnak alsó állású szája volt és ragadozó életmódot folytattak.

Több nagyméretű (5–10 m) faj is tartozott közéjük. Arckoponyájuk a [[tövises őscápák]]énál jóval fejletlenebb, kopoltyúikat kopoltyúfedő ''(operculum)'' fedte. Fejüket és a törzs elülső felét bőr eredetű csontokból álló, egységes páncél védte. Testük farki része csupasz vagy pikkelyes volt. A fejüket mozgatni tudták. Az ősi formák váza csontos, a későbbieké porcos volt.

Ide tartozik például a ''[[Pterichthys milleri]]''. A [[skócia]]i középső devonból (kb. 300 millió éve) ismert. Nem tekinthető egyetlen ma élő halfaj ősének sem, leszármazottak nélkül halt ki. Kb. 20 cm nagyságú állatok. A fejet és a törzset lemezekre tagolt csontpáncélzat borította, a farki rész pikkelyezett. A farok erősen [[heterocerk]]. A törzs mérsékelten magas. Egy hátúszó van, amely a farokhoz közelebb található. Fejüket „igenlő” irányban tudták mozgatni. A szemüregek és a kopoltyúfedők viszonylag kicsik. A szájnyílás a hasi oldal harántrése. Az első kopoltyúív állkapoccsáállkapocsszerű, mozgatható szájszervvé alakult,. azAz állkapcson„állkapcson” [[fog]]ak is vannak. A mellúszók nem érik el a páncélzat hátulsó szélét. Ezek a végtagok, a test elején található páros, mozgatható, páncélozott karszerű nyúlványok. Feltehetően nem azonos eredetűek a halak mellúszóival, az aljzaton való mászkálásban lehetett szerepük.