Egy szomjazó [[Egérfélék|eger]]et – ''Pszikharpax''ot (a. m. "morzsalopó") – egy tópartról megszólít a [[békák]] királya – a Péleus nemzetségből való ''Phüszignathosz'' (a. m. "Pofókpofók") –, és megkérdezi tőle, hogy kicsoda, és mi járatban van? Az egér bemutatkozik, mint a nemes és nemzetes ''Tróxartész'' (a. m. "kenyérrágó") fia, és elmeséli az emberekéhez hasonló pompás életét. Phüszignathosz erre a saját életét kezdi el dicsérni, és felajánlja, hogy bemutatja az egérnek a békák világát. Az egér felkapaszkodik rá, és a béka beúszik vele a tó közepére. Közben viszont megjelenik egy [[Siklófélék|sikló]], akitől megijedve a béka a víz alá merül – az egér pedig megfullad. Ezt meglátja a partról egy másik egér, ''Leikhopinax'' (a. m. "tálnyali"), aki a történteket hírül viszi a többi egérnek. A bosszúvágyó ''Tróxartész'' népgyűlésen harcra szólítja fel az egereket. Az egerek – [[Arész]] segítségével – fel is fegyverkeznek: dárdájuk tű, sisakjuk dióhéj. A hadüzenetre a békák is előkészülnek: lábvértjük mályvalevél, lándzsájuk káka, sisakjuk a csigaház. [[Zeusz]] a küszöbön álló harc hírére összehívja az isteneket, akik azonban [[Pallasz Athéné]] tanácsára csak távolról nézik a harcot. Zeusz mennydörgésére az egerek és a békák összecsapnak: a küzdelem kegyetlen, a hadi szerencse folyton változik. Végül a hős ''Meridarpax'' (a. m. "zsurmalopó") egér megesküszik, hogy mind egy szálig kiirtja a békák faját. Hatalmas mészárlást is sikerül csapnia, de Zeusz megsajnálja a békákat, és előbb villámával próbálja megszalasztani az egereket, majd – sikertelenségét belátva – a [[rákok]]at küldi rájuk. A rákok valóban visszavonulásra késztetik az egereket, és ezzel véget ér – az egynapi harc.<ref name=pallas>Pallas, i. h.</ref>
