„VII. Károly francia király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
commonskat ki (infoboxban van)
52. sor:
A nyugtalan, gyanakvó természetű VII. Károly nem volt túlzottan határozott személyiség, így udvarában nem tudott úrrá lenni a pártküzdelmeken. Uralma alá az első időkben nagyjából Franciaország déli fele tartozott ([[Guyenne]]-t leszámítva), központi területei pedig a [[touraine]]-i hercegség és a [[Dauphiné]], azaz a király személyes birtokai voltak. A koronázatlan király legszívesebben Bourges városában időzött, de az adóhivatalt [[Poitiers]]-ben állította fel, és a háború miatt gyakran volt kénytelen vándorolni. Folyton változó határú királyságához az [[Anjou]]k, [[Bourbon-ház|Bourbonok]], [[Orléans]]-ok hercegi és az [[Armagnac]]ok és [[Foix]]-k [[gróf]]i birtokai csatlakoztak – igaz, nem azonnal és egyöntetűen.
 
Sógorát, [[III. Lajos anjoui herceg]]et [[1419]] óta öröksége, a [[Nápolyi Királyság]] ügyei kötötték le, és tartományait igazgató anyja, [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Jolán]] aragóniai infánsnő csak [[1427]]-ben állt végleg VII. Károly mellé, amikor az angol régens, Bedford hercege megpróbálta megkaparintani családja birtokait. Orléans-i Károly [[1440]]-ig, János bourboni herceg pedig [[1434]]-es haláláig [[London]]ban volt fogolyként. A napjait versírással tengető orléans-i herceg helyett törvénytelen féltestvére, a harcias [[Jean de Dunois]] állt Károly szolgálatára, a Bourbon-családot pedig az örökös, [[Clermont-Ferrand|Clermont]] grófja, [[I. Károly bourboni herceg|Károly]] és tehetséges anyja, [[Marie de Berry|Berryi Mária]] hercegné képviselte. [[Jean de Foix]] gróf eredetileg a burgundi tábor tagja volt, mivel régi családi ellenségeskedésben volt az Armagnacokkal, és a délnyugati városok martalócokkal szembeni védelmezőjeként tetszelgett. Amikor azonban a városok pártot váltottak, a gróf velük tartott – döntését VII. Károly [[languedoc]]i, [[auvergne]]-i és [[guyenne]]-i kormányzói címmel honorálta.
 
A főúri családok közti vetélkedés a bourges-i udvarban sem csitult el, ki-ki a maga emberét próbálta a királyi tanácsba juttatni, hogy befolyásolja az uralkodót. A tanácsban mindazonáltal valóban tehetséges hivatalnokok is helyet kaptak, mint a burgundi mészárlások elől elmenekült [[Jean Juvénal des Ursins]] és [[Alain Chartier]], az utánpótlás érdekében pedig Károly [[1431]]-ben [[IV. Jenő pápa|IV. Jenő pápával]] együttműködésben megalapította a [[poitiers-i egyetem]]et. Az udvar helyzetét a változékony anyagi viszonyok nehezítették: az adókat nehezen lehetett behajtani, a költségvetést pedig gyakran kezelték rosszul. Mindenesetre a király a mérsékeltebb, angolokkal szemben burgundiakhoz közeledni próbáló irányvonalat részesítette előnyben, de erőfeszítéseit sokáig nem koronázta siker.