„Az iszlám története” változatai közötti eltérés

 

A közép-ázsiai városokból eredeztethető [[naksbandíja]] szúfi rend tagjai céhekbe tömörült kézművesek voltak. A gyakorlat talaján, a napi rendes munka után végezték ájtatos tevékenységüket, és szervezettségüknek köszönhetően erős hatalmi ágat alkottak a birodalom közigazgatásában. A szunnita ortodoxia, amely elkeseredett harcot vívott a tizenkettes [[Síita iszlám|síita]] irányzatot államvallássá formáló Szafavidák terjeszkedése ellen, elnézte a misztikusok előretörését, így a sejbánida állam területén ritkán tapasztalható kulturális és vallási egység valósulhatott meg. A Sejbánidák buzgón építettek valamikori mongol-török hagyományaikra, megtartották az ősi törvényt, a jászát, amely a vallást és a hatalmat kettéválasztotta,<ref group="J" >Ez alapvetően az iszlám elveivel ellentétes</ref> de a szúfik és az ortodox vallástudósok együttműködése hosszan fennálló iszlám államalakulatot eredményezett. Buharában nagyarányú építkezésekbe fogtak, ekkor épült fel a Mír-e Arab medresze és épületegyüttes.<ref name = "BB">{{opcit|n=Brentjes |c= Kánok, szultánok, emírek |o=144}}</ref>

1599-ben új dinasztia került hatalomra Buharában, az [[asztrahán]]yi kánoktól származtatott [[Dzsanidák]] nemzetsége.

A Dzsanidák szoros kapcsolatokat építettek ki az [[Oszmán Birodalom|oszmánokkal]], ezzel bizonyos mértékig biztosították a békés fejlődést, így Buhara szerény virágzásnak indulhatott. A [[Kúna Ürgencs]]ben hatalmon levő Sejbánidák székhelyüket [[Híva|Hívába]] helyezték át (1613), és innen próbálták megfékezni a területükre betörő [[kalmük]]öket, akik 1600 körül még mint [[torgut]] népcsoport végigvonultak Közép-Ázsián, majd vándorlásaik végén harcos sztyeppeállamot hoztak létre a [[Volga]] mentén.<ref name = "BB"/>