„Ihsídidák” változatai közötti eltérés

[[Egyiptom]]ot [[905]]-ben sikerült visszaszereznie az [[Abbászida]] [[kalifa|kalifáknak]] a [[Túlúnidák]]tól. 935-ben nevezte ki [[ar-Rádí]] a [[fergána]]i [[Muhammad binibn Tugdzs]]ot egyiptomi helytartónak, akit [[939]]-ben a tartomány helyzetének rendezéséért megtisztelő [[perzsa nyelv|perzsa]] ''ihsíd'' (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a [[Muhammad binibn Ráik]] befolyása alá került központi hatalomtól, és [[946]]-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát, illetve csapatai bevonultak [[Mekka|Mekkába]] és [[Medina|Medinába]], megvetve ezzel a [[Hidzsáz]] későbbi egyiptomi függésének alapjait.

Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[Abú Miszk Káfúr]] nevű [[núbia]]i [[rabszolga|rabszolgát]], aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy [[946]]-ban, amikor Ibn Tugdzs meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, [[Unúdzsúr binibn al-Ihsíd|Abú l-Kászim Unúdzsúr]] ([[946]]–[[961]]), de még inkább [[Alí binibn al-Ishíd|Abú l-Haszan Alí]] ([[961]]–[[966]]) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.

A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad binibn Alí binibn al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[Dzsavhar asz-Szikillí]], az [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] [[909]] óta uraló [[Fátimidák]] zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a [[Nílus]]ig jutott. Az emír [[vezír]]jével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi [[szunniták]] kevés ellenállást tanúsítottak a radikális [[síiták|síita]] hódítókkal szemben.