„Mócvidék” változatai közötti eltérés

A honfoglalás után a területen letelepedő magyarok főleg a síkságokonsíkságokat és a kisebb dombos területeket foglalták el, s kezdtek mezőgazdasági tevékenységbe és állattenyésztésbe.

Erdély addig lakatlan magasabban fekvő hegyes vidékein a 12. század végén jelent meg a dél felől a vlach pásztornép, melynek egy népcsoportját képezik a mócok. Első okleveles említésük 1201-ből származik. Településeik száma a 14. század végére elérte a 130-at. A magasabb domboldalakon [[kenéz]]eik vezetésével megtelepedő vlachok főleg pásztorkodással foglalkoztak és kisebb kiváltságokat élveztek. A 18. századra Erdélyben számuk 250000 körül volt, e század végére pedig számuk már megközelítette a 800000 főt.

A mócok öt erdélyi megye (Bihar, Arad, Hunyad, Fehér és Kolozs) hegyvidéki falvaiban és tanyavilágában élnek, településeik, tanyacsoportjaik gyakran a legmagasabb csúcsokig húzódnakfelhúzódnak.

Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale - Scărişoara fennsíkon található tanyák Erdély legmagasabban fekvő települései közé tartoznak: [[Ocoale]] - tanyaság ([[Szkerisóra]] - Scărişoara fennsík), Sfoartea falu ([[Ördöngös]] - Ordâncusa-völgy), [[Kőház]]/ Casa de Piatră (Gârda-Seacă - völgy).