„Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal” változatai közötti eltérés

{{BS2||WBRÜCKE||[[Sajó (folyó)|Sajó]]}}

{{BS2||WBRÜCKE||[[Sajó (folyó)|Sajó]]}}

A mellékvonali jellegűnek épített vasútvonalat a MÁV építette két szakaszban. A [[Miskolc]] és [[Bánréve]] közötti, a [[Sajó (folyó)|Sajó]] völgyében futó 45,5&nbsp;km hosszú első szakaszt [[1871]]. [[június 13.|június 13-án]] nyitották meg.<ref>Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 199. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-312-2)</ref> A felépítményt 23,6&nbsp;kg/fm tömegű, „e” jelű [[sín|vassín]]ekből építették.

A mai vasút elődjét [[Bánréve|Bánrévétől]], mint MÁV [[vasúti mellékvonal|mellékvonal]]at, a ''[[Rimamurányvölgyi Vasmű]]'' építette saját kivitelezésben, 1000&nbsp;mm [[nyomtávolság]]ú vasútvonalként. A [[Bánréve]] és [[Ózd]] közötti 11&nbsp;km-es vonalszakaszt [[1872]]. [[november 1.|november 1-jén]] adták át a forgalomnak.<ref>Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 200. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-312-2)</ref> A felépítményt a ''[[Rimamurányvölgyi Vasmű]]ben'' gyártott 14&nbsp;kg/fm tömegű [[sín]]ekből fektették. A [[Sajó (folyó)|Sajó]] felett 15 nyílású, 84&nbsp;m hosszú faszerkezetű [[híd|hidat]], a [[Hangony-patak]] felett öt nyílású, 24,75&nbsp;m hosszú, ugyancsak faszerkezetű hidat építettek. A mellékvonalat [[Ózd]] és ''Nádasd'' (mai nevén [[Borsodnádasd]]) között egy 16&nbsp;km hosszú iparvágánnyal egészítették ki, amelyet [[1873]]. [[március 10.|március 10-én]] helyeztek üzembe.

A vasútvonalat [[1983]]-ban villamosították [[Kazincbarcika|Kazincbarcikáig]]. A villamosítás ellenére a vonal [[Vasúti_biztosítóberendezésVasúti biztosítóberendezés|biztosítóberendezés]]ei elavultak, a vonatforgalmat [[alakjelző]]k szabályozzák, sok [[útátjáró]] biztosítása teljes sorompóval történik. 1997-ben Miskolctól Bánrévéig 54 kilós sínekkel építették át a vágányzatot, azóta 100&nbsp;km/h az engedélyezett sebesség. Bánréve és Ózd között használt sínek beépítése után emelték 40-ről 80-km/h-ra a pályasebességet.