A '''Church of England''' („Anglia egyháza”) a legnagyobb keresztény egyház [[Anglia|Angliában]], amely a [[16. század]]ban szakadt ki a [[katolikus egyház]]ból. Az első anglikán egyház, de ma már nem az egyetlen, bár az [[Anglikán Közösség]] tagegyházai anyaegyházuknak tekintik.
[[VIII. Henrik]] angol király]] [[1534]]-ben szakított a római [[Pápa (egyházfő)|pápával]] a ''Supremacy Act'' nevű törvénnyel<ref>[http://www.britainexpress.com/History/tudor/supremacy-henry-text.htm Henry VIII 's Act of Supremacy (1534) - original text], britainexpress.com</ref>, amelyben magát az angliai egyház egyetlen és legfőbb fejévé nyilvánította. Ebben a törvényben kimondta, hogy az egyház feje házasodhat, törvénybe iktatta a nemzeti nyelvű liturgiát, de nem törölte el az alapvető szentségeket, oltárt. Ez volt az egyik legmérsékeltebb egyházi reformja a kornak. A [[Brit Nemzetközösség]] területén széles körben elterjedt ''anglikanizmus'' a [[16. század]]i [[reformáció]] sajátos képződménye, a [[lutheranizmus]]nál jobban ragaszkodik a hagyományokhoz, megőrzi a [[szentségek]] intézményét és az egyházi hierarchiát, kivéve a római [[pápa (egyházfő)|pápa]] primátusát. Ennek alapján az anglikán egyház inkább hasonlít egyféle pápa nélküli [[katolicizmus]]ra, mint egy valóban [[protestáns]] felekezetre. Az anglikanizmus fő irányvonalát képező úgynevezett ''High Church'' (magas egyház) hívei többnyire sértőnek érzik, ha protestánsnak nevezik őket. A [[19. század]]tól kezdve, a katolikus egyházhoz való közeledés jegyében, használatos az ''anglo-katolicizmus'' kifejezés is. Mindig az adott angol uralkodó áll az élén.
