„I. Iusztinosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PZoliBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Vallásügyek: Belső hivatkozás egyértelműsítés miatti javítása (Alexandria) AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Uralkodó infobox
| név = I. JustinusIusztinosz
| állam =
| megnevezés = [[Bizánci császárok listája|Bizánci császár]]
| kép = Tremissis-Justin I-sb0058.jpg
| képaláírás = JustinusIusztinosz aranypénze
| uralkodás_kezdete = [[518]]. [[július 9]].
| uralkodás_vége = [[527]]. [[augusztus 1]].
| koronázás dátuma =
| teljes_név = Flavius Iustinus
| előd = [[I. AnastasiusAnasztasziosz bizánci császár|I. AnastasiusAnasztasziosz]]
| utód = [[I. JustinianusIustinianosz bizánci császár|I. JustinianusIusztinianosz]]
| házastárs = [[Euphemia bizánci császárné|Euphemia]]
| gyermekei = <!--több gyermek esetén <br /> taggel elválasztva -->
24. sor:
|}}
 
'''I. JustinusIusztinosz''', ([[görög nyelv|görögösengörög]] Ιουστίνος, [[latin nyelv|latin]] ''Iustinus'Jusztinosz', magyarban elterjedt néven ''Jusztinusz'', ([[453]] – [[527]]. [[augusztus 1.]]), (uralkodott [[518]]. [[július 9.]] – [[527]]. [[augusztus 1.]]) [[Bizánci császárok listája|bizánci császár]], [[I. AnastasiusAnasztasizosz bizánci császár|I. AnastasiusAnasztasziosz]] utódja volt. Már a korabeli történetírók is mindössze [[I. JustinianusIusztinianosz bizánci császár|I. JustinianusIusztinianpsz]] súlytalan elődjének és bábjának tekintették, azonban nem szabad elfelednünk, hogy ha JustinusIusztinosz nem járja be a maga útját, JustinianusIusztinianosz sosem került volna trónra.
 
== Élete ==
 
Feltehetően Tauresium faluban született, a mai [[Nis]] (akkoriban Naisszosz, Naissus) város közelében, [[Dardania (római provincia)|Dardania]] [[provincia|provinciában]], [[Dacia (római provincia)|Dacia]] [[diocesis]]ben, [[Illyricum]] [[praefectura|praefecturában]] alacsony sorban az [[5. század]] közepén. A [[Balkán (térség)|Balkánt]] akkoriban a [[hunok]] ([[447]]), később a [[keleti gótok]] dúlták, mígnem [[I. LeóLeón bizánci császár|I. LeóLeón]] békét nem kötött ez utóbbiakkal [[461]]-ben. JustinusIusztinosz ekkortájt indulhatott [[Konstantinápoly]]ba két társával szerencsét próbálni. Ha nem is egyhamar, de a siker nem maradt el. A fiatalember csatlakozott az újonnan felállított [[garda excubitorum|testőrgárdához]], melynek – jó kapcsolatok híján – saját tehetsége révén a parancsnoka lett. Nem volt ez másként 518-ban sem, amikor AnastasiusAnasztasziosz császár elhunyt.
 
A legenda szerint [[I. Anastasius bizánci császár|Anastasius]]Anasztasziosz nem tudta eldönteni, hogy melyik unokaöccse örökölje a trónt a három közül, és még egy rafinált csellel sem sikerült dűlőre jutnia. (Három fekhelyet készíttetett egy szobába, és az egyiket kijelölte, hogy amelyik unokaöccse arra ül, az lesz jövendő uralkodó. Mikor a három rokon megérkezett, senki sem ült arra a bútorra, mert ketten megosztoztak egy másikon.) Így – a hagyomány szerint – a császár [[Isten]]hez imádkozott, majd kijelentette, hogy az lesz a császár, aki másnap először lép a szobájába. Ez az illető pedig JustinusIusztinosz volt. Valójában csak AnastasiusAnasztasziosz halála után dőlt el, hogy az idős tiszt nyerinIusztinoszyeri el a trónt.
 
JustinusIusztinosz felesége, [[Euphemia bizánci császárné|Euphemia]] azelőtt JustinusIusztinosz rabszolgája volt, és trónra lépése előtt Lupicinának hívták. Gyermekük nem született.
 
== Uralkodása ==
=== A trón megszilárdítása ===
 
A valóságban JustinusIusztinosz az alábbi módon emelkedett trónra: a [[Hippodrom]]ban összehívott nép elunta az előkelők tanácskozását a palotában, és türelmetlenkedni kezdett. A zúgolódás megrémítette az udvaroncokat, akik az eleinte számításba nem jövő JustinustIusztinoszt tették meg végül uralkodónak, lévén tapasztalt katonatiszt, de ekkoriban parancsnoki teendői a keleti hadszíntérhez kötötték.
 
518. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] JustinusIusztinosz levelet írt [[HormisdasHormiszdasz pápa|HormisdasHormiszdasz pápának]], bejelentve megválasztását és azt is, hogy mindez saját akarata ellenére történt. [[Ióannész Malalasz]] azonban megőrzött egy olyan hagyományt, miszerint valójában törekedett arra, hogy császárrá koronázzák: Amantius kamarás eszerint saját jelöltje, TheocritusTheokritosz számára úgy gyűjtött volna támogatást, hogy megkérte az idős, alacsony sorból származó JustinustIusztinoszt arra, hogy nagyobb összegeket osszon szét az előkelők között. JustinusIusztinosz azonban a saját bázisának növelésére használta fel a kapott pénzt, és nem sokkal megválasztása után kivégeztette Amantiust és TheocritustTheokritoszt.
 
Megválasztása után minden egyes katonának fizetett egy [[Font (súlymérték)|font]] [[ezüst]]öt és 5 [[nomismata|nomismatát]] – I. Leó és Anastasius nyomdokait követve.
 
=== [[I. JustinianusIusztinianosz bizánci császár|JustinianusIusztinianosz]] ===
 
Járatlan lévén az államügyekben, JustinusIusztinosz tehetséges tanácsadókkal vette magát körül. Közülük is kiemelkedett ''Flavius Petrus Sabbatius,'' a császár unokaöccse, fogadott fia és utódja [[I. JustinianusIusztinianosz bizánci császár|I. JustinianusIusztinianosz]] néven. [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] történetíró közlései alapján szokás azt mondani, hogy JustinianusIusztinianosz uralkodott elődje helyett – sőt, a történetíró 518-tól számítja JustinianusIusztinianosz uralmát, és még elődjének épületeit is a nagy utódnak tulajdonítja. Hogy az örökbefogadás mikor történt, az kérdéses, de valószínűleg valamikor JustinusIusztinosz megkoronázása táján. Ezt onnan lehet tudni, hogy csak az első [[consul]]i diptichonon maradt fenn eredeti neve, mindenhol másutt az adoptálás után felvett JustinianusIusztinianosz név látható.
 
[[521]]-ben a császár által [[patrícius]]i rangra emelt JustinianusIusztinianosz töltötte be a consuli hivatalt. Talán Vitalianus 520-as meggyilkolásában is szerepet játszott a hatalomvágyó ifjú. JustinusIusztinosz két másik unokaöccse, Germanus és Boraides nem vett részt a hatalmi harcban. JustinianusIusztinianosz feltehetően felelős volt a JustinusIusztinosz uralkodása alatt zajló utcai harcokban a Hippodrom Zöldzöld és Kékkék pártja között, amely ellehetetlenítette a közbiztonságot. JustinianusIusztinianosz a Kékeketkékeket támogatta, ám amikor [[524]]-[[525]]-ben megbetegedett, JustinusIusztinosz is értesült a fokozódó rendbontásról. Theodotus Colocynthius városparancsnokot bízta meg a rendcsinálással, aki ennek vasszigorral tett eleget. Bosszúból JustinianusIusztinianosz felépülése után áthelyezték [[Jeruzsálem]]be.
 
Ugyanekkor, 525-ben vette feleségül JustinianusIusztinianosz a hű, vasakaratú politikusnak bizonyuló [[Theodóra bizánci császárné|Theodorát]]. A korábbi színésznővel kötött házasságot, amit [[Euphemia bizánci császárné]] is ellenzett, JustinusIusztinosz 524-ben tette lehetővé az addigi törvények megváltoztatásával.
 
Idős korára JustinusIusztinosz mindinkább energikus unokaöccse hatása alá került, akit [[527]]. [[április 1.|április 1-jén]] társcsászárává – azaz örökösévé – nevezett ki. A nemsokára feleségével együtt megkoronázott fiatalember azonban kezdettől fogva a kezében tartotta a gyeplőt.
 
=== Vallásügyek ===
 
JustinianusIusztinianosz mereven elhatárolódott elődje [[monofizitizmusantikhalkédóni egyházak|monofizitizmusától]]ától. Első lépésként a fővárosba hívatta a [[Dobrudzsa]] területén bujkáló [[Vitalianus]]t, aki [[513]]-ban fellázadva igencsak megszorongatta Anastasius hadait. [[520]]-ban Vitalianus lett a consul, és nagy befolyással rendelkezett az ügyek folyása felett – azonban még ebben az évben meggyilkolták. A monofizita keleti tartományokban kemény megtorlások kezdődtek. Az eretnek tan fő ideológusa, [[Antiochiai Severus|Severus]] [[antiochia]]i [[pátriárka]] [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriában]], [[III. Timotheus]] pátriárkánál keresett menedéket. Egyiptom ugyanis már [[451]], a [[khalkédóni zsinat]] óta a monofizitizmus fellegvára volt – a császár pedig meg sem próbálkozott a felelősségre vonás ide történő kiterjesztésével.
 
518. [[július 20.|július 20-án]] Konstantinápolyban [[zsinat]]ot hívtak össze a környékbeli püspökök részvételével, ahova a [[pápa (egyházfő)|pápát]] is meghívták. Hormisdas [[legátus]]okat küldött, akik követelték [[Akakiosz konstantinápolyi pátriárka|Akakiosz]] hajdani konstantinápolyi pátriárka, a [[Henótikon]] szerzőjének és összes utódjának kiátkozását, sőt [[Zénón bizánci császár|Zénón]] és I. Anastasius császárokét is. A pápai ''[[libellus]]''t [[519]]. [[március 28.|március 28-án]] írták alá a császár, a főpapok és a senatus jelenlétében. Az akakioszi egyházszakadás véget ért harminc év után. A bizánci katonákat is feleskették az ortodoxiára, az esküt megtagadókat megfosztották különféle juttatásaiktól.
 
HormisdasHormiszdasz azonban túl messzire ment: rendelkezése alapján gyakorlatilag minden 484 után hivatalba lépett papot ki kellett volna átkozni. [[Szaloniki|Thesszaloniké]] püspöke tagadta meg elsőként a deklaráció aláírását, és mindenhonnan elégedetlenség hangjai hallatszottak. JustinusIusztinosz ekkor rugalmasabb valláspolitikába kezdett, természetesen továbbra is a Khalkédónban megszabott keretek között. A monofiziták üldözése is alábbhagyott Vitalianus 520-as halálát követően – ellenben az uralkodó nagyobb hangsúlyt helyezett az [[ariánizmus|ariánusok]] elleni küzdelemre.
 
A sors iróniájaként [[525]]-ben Hormisdas utódja, [[I. János pápa]] maga érkezett Konstantinápolyba, hogy közbenjárjon az üldözések mérsékléséért. Ezt nem jószántából tette: az Itália területét magában foglaló [[Keleti Gót Királyság]] vezetője, [[NagyTheuderich Theoderichkeleti gót király|Theuderich]] azzal, hogy a [[katolikus]]ok üldözésével fenyegetőzött, szerette volna elérni az arianizmus, az osztrogótok zöme által követett vallás elfogadását. Bár JustinusIusztinosz melegen fogadta a pápát, aki az alkalmat megragadva megkoronázta, számottevően nem változtatott politikáján. Uralkodása vége felé, amikor már nagyon öreg és beteg volt, JustinusIusztinosz helyett JustinianusIusztinianosz vette át a tényleges irányítást, és ismét szigorított az eretnekség elleni intézkedéseken.
 
=== A [[Keleti Gót Királyság]] ===
 
Egy meggyőződéses ortodox császár trónra lépése, aki a szkizma megszüntetésével megszilárdította támogatottságát Itália népében, kellemetlenül érintette a Keleti Gót Királyságot. Theoderich igyekezett maga is jó viszonyt ápolni JustinianusszalIusztinianosszal, hogy garantálja királysága biztonságát. JustinusIusztinosz pozitívan válaszolt: 519-ben a gót király vejét, Eutharichot gót rítus szerint adoptálta és a gótok közül elsőként consullá tette. Ezzel nem csak a két ország kapcsolatán javított, hanem Eutharich örökös voltát is elismerte – a gót herceg azonban 522-ben meghalt, és csak egy kiskorú fiút hagyott maga után, az 518-ban született Athalarichot. 523 után JustinusIusztinosz elrendelte az ariánusok üldözését, ami szintén azzal fenyegetett, hogy átterjed Itáliára, ahol a gót arisztokrácia elenyésző kisebbségben volt a római népességgel szemben.
 
[[524]]-ben Theoderich kivégeztette a Konstantinápollyal való együttműködéssel, árulással vádolt miniszterét, [[Boethius]]t, a [[középkor]]ban oly népszerű [[filozófus]]t. János pápa 525-ös utazása, amely nem vezetett eredményre az ariánusüldözés ügyében, csak rontott a helyzeten. János nem sokkal ezután meghalt – talán éppen a gót király haragjának esett áldozatul. Utódja, [[IV. Félix pápa|IV. Félix]] Theoderich beleegyezésével lépett trónra, aki azonban hamarosan elhunyt ([[526]]. [[augusztus 30.]]). Utolsó éveiben unokaöccse, Hilderich [[Vandál Királyság|vandál király]], a katolikusok támogatója ellen tervezett hadjáratot indítani, ami tovább rontott volna a Bizánccal kiépített kapcsolatokon.
71. sor:
=== A keleti határ ===
 
A keleti határon Lazica kicsiny királysága – az antik [[Kolkhisz]], ahol állítólag az [[aranygyapjú]]t őrizték – már hosszú idő óta aza [[ÚjperzsaSzászánida Birodalom]] vazallusa volt, noha lakói a kereszténységet vallották. 522-ben aztán Tzath királyuk nem Perzsiába ment, hogy megkoronázzák, hanem Konstantinápolyba, kérve JustinustólIusztinosztól királyként való elismerését és megkeresztelését. A császár szívélyes fogadtatásban részesítette Tzathot, és egy udvarbéli hölggyel házasította össze. A Szászánida Kawad[[I. Kavád szászánida király|Kavád]] király nem tudott azonnal reagálni, de végül tárgyalni kezdett az [[Kaukázus (régió)|Észak-Kaukázusban]] élő, Zilbigi vezette szabir [[hunok]]kal. Zilbigi JustinusszalIusztinosszal is egyezkedni akart, ám az elárulta KawadnakKavádnak, aki lemészárolta a hun vezért és mintegy 20,000{{szám|20000}} harcosát.
 
A perzsa királyra nagy hatással volt JustinusIusztinosz nagylelkűsége, és a császárhoz fordult örökösödési problémái megoldásának reményében. Legidősebb, trónra jogosult fia a radikális [[mazdakiták]] támogatója volt, ezért nem akarta, hogy trónra kerüljön. Második fia félszemű, ezért hivatalosan alkalmatlan volt, bár kiváló hadvezérnek bizonyult, és sokan támogatták. [[Kavad]]Kavád ugyanis harmadik vagy negyedik fiát, Khusrót szerette volna örökösének látni, ezért örökbe fogadtatta JustinusszalIustinosszal. Ő, bár támogatta a javaslatot, végül elállt tőle, mert ha római jog szerint fogadja örökbe a perzsa örököst, akkor az a konstantinápolyi trónra is jogosult lett volna – a perzsa [[diplomácia]] viszont a barbár rítus szerinti örökbefogadást nem fogadta el. A béke lehetősége odaveszett.
 
KawadKavád nemsokára megtámadta [[Kaukázusi Ibéria Királyság|IberiaIbéria]] kicsiny, keresztény kaukázusi királyságát (a mai [[Grúzia]]), amit JustinusIusztinosz a [[boszporoszBoszporoszi Királyság|boszporoszi]]i hunok segítségével kívánt megvédeni, ám sikertelenül. Iberia uralkodója elmenekült, az ország pedig elvesztette függetlenségét, JustinusIusztinosz pedig presztízsveszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Az [[526]]-os ellencsapás Persarmeniában ([[Armenia Magna|Armenia Maior]] perzsa ellenőrzés alatt álló részén) és [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] nem vezetett semmiféle eredményre. Ezek kezdeményezője valószínűleg már JustininanusIustininanosz volt.
 
=== Dél-Arábia ===
 
[[Himjár]], a mai [[Jemen]] területén fekvő, gazdag kulturális tradíciókkal bíró terület arab és délarab lakói körében mind a [[pogányság]], mind a kereszténység, mind a [[judaizmus]] képviseltette magát. 523 októberében egy bizonyos ''Dzú Nuvász (Fürtös),'' más forrásokban Maszruk nevű, zsidó vallású arab vette át a hatalmat, és véres keresztényüldözésbe kezdett. ''Ela Atzheba'' (görög forrásokban ''Elesboas'' vagy ''Hellesthaeus'' sőt olykor ''Kaleb'') [[abesszínia]]i király csapatokkal kívánta segíteni a keresztényeket, azonban hajókra volt szüksége. Az alexandriai Timotheus pátriárkán keresztül vette fel a kapcsolatot JustinusszalIustinosszal, aki – bár mind az abesszin király, mind Timotheus monofizita volt – a kereszténység védelmében flottát küldött. Ela Atzheba végül megdöntötte Dzú Nuvász hatalmát, és keresztény királyságot hozott létre a térségben, amit hosszas forrongás után 570-572 között a perzsák foglaltak el.
 
== Források ==
104. sor:
{{Bizánci császár
|előző=[[I. Anastasius bizánci császár|I. Anastasius]]
|következő=[[I. JustinianusIusztinianosz bizánci császár|I. JustinianusIusztinianosz]]
|következő2=
|évek=[[518]] – [[527]]
111. sor:
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor}}
{{DEFAULTSORT:JustinusIusztinosz 01}}
[[Kategória:Középkori bizánci császárok]]
[[Kategória:Consulok a 6. században]]