„Eiréné bizánci császárnő” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
== A hű feleség ==
 
Az egykori [[athén]]i árva [[752]] körül született, és [[V. Kónsztantinosz bizánci császár|V. Kónsztantinosz]] vitte [[KónsztantinoszápolyKonstantinápoly]]ba. [[769]]-ben ment feleségül a trónörökös Leóhoz, akinek [[771]]-ben szülte meg egyetlen gyermekét, a későbbi VI. Kónsztantinoszt. [[775]]–[[780]] között már férje mellett is a képtisztelet üldözésének megszüntetésén munkálkodott, nem is kis sikerrel. Igazán azonban akkor bontakozhatott ki, amikor [[780]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] kiskorú fia [[régens]]évé nevezték ki.
 
== A [[második nikaiai zsinat]] ==
Eiréné, mint egyedüli császárnő uralkodása kuriózumnak számított, ezért az esetleges [[jog]]i alapú bonyodalmak elkerülése végett gyakrabban – többek között hadseregparancsnokként – használta a hímnemű [[baszileusz]] címet a női baszilisszánál.
 
Uralkodása alatt rendkívül népszerű volt, aminek azonban a birodalom látta kárát. Támogatói bázisát megerősítendő ugyanis Eiréné bőkezűen osztogatta a kedvezményeket KónsztantinoszápolyKonstantinápoly népének és a képtisztelet mellett végig kardoskodó kolostoroknak. Eltörölték a fővárosiakat sújtó városi adót, az [[abüdosz]]i és [[hierosz]]i vámot, és csökkentették a különféle [[export]]ot és [[import]]ot terhelő vámokat. Mindez a kis-ázsiai [[arabok|arab]] és a [[Balkán-félsziget|balkáni]] [[bolgárok|bolgár]] betörésekkel, a megbékéltetésükre kiáramló sarccal és az állandósuló, elsősorban Aetiosz és Sztaurakiosz [[eunuch]]oknak köszönhető palotabéli intrikákkal párosulva komoly nehézségeket okoztak a későbbiekben.
 
== Egy új Imperium ==
Eiréné uralkodásának legnagyobb eseménye [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] császárrá koronázása volt [[800]]. [[december 25.|december 25-én]]. Ez azt jelentette, hogy a [[róma]]i [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] végleg elfordult Bizánctól, hogy ahhoz a hatalomhoz csatlakozzon, amelyik megmentette a [[Longobárd Királyság]]tól, és hozzá hasonlóan nem törődött az ikontisztelet kérdésével. ([[794]]-ben a frankfurti zsinaton [[I. Adorján pápa]] elvetette a képtiszteletet, amely bizánci formájában sosem létezett nyugaton.) Ezt csak felerősítette, hogy Bizánc nem volt hajlandó tárgyalni a korábban V. Kónsztantinosz által elvett területek és jövedelmek visszaszolgáltatásáról a vallási egyetértés ellenére sem.
 
Az új császárság felbukkanása mind KónsztantinoszápolyiKonstantinápolyi, mind római szemmel értelmezhetetlen volt, hiszen világképükben csakis egyetlen legitim [[Imperium]] létezhetett. Rómában Eirénét nem tekintették uralkodónak, így végeredményben egy betöltetlen trónt töltöttek be a [[frankok|frank]] uralkodóval. KónsztantinoszápolyKonstantinápoly ezzel szemben bitorlónak tekintette Károlyt, aki – biztos, ami biztos – még eretneknek is nevezte a keleti birodalmat. A helyzet orvoslására azonban követeket menesztett Bizáncba, hogy megkérje az özvegy Eiréné kezét, azonban [[802]]-es érkezésüket követően a császárnőt palotaforradalom buktatta meg.
 
Eirénét először a Herceg-szigetre, majd [[Leszbosz]]ra száműzték, ahol szövésből kellett fenntartania magát, és nemsokára meg is halt. Utódja a hajdani [[logothetész]], [[I. Niképhorosz bizánci császár|I. Niképhorosz]] lett.