„Hanák János” változatai közötti eltérés

linkfix
(→‎Kéziratban: -commonskategória)
(linkfix)
==Élete==
 
Hanák János csizmadia-mester és Lengyel Erzsébet fia. Szülei 1820-ban [[Boldogkőújfalu]]ba költözvén, az ottani falusi iskolában tanult és atyja szenvedélyes szőlőmívelő s gyümölcstenyésztő lévén, őt is korán a környéken található szőlő s gyümölcsfák megismerésére szoktatta. Társaival örömest járt az erdőre madarászni s gombázni; ily módon, mintegy játszva ismerni tanulta a madarakat s megkülönböztetni a gombákat. Atyja által [[Tállya|Tállyára]] vitetvén, ott magánoktatás mellett a két első nyelvészeti osztályt elvégezte s 1828-ban [[Sátoraljaújhely]]en vizsgát tett. A hátralévő osztályok tanulására [[Kisszeben]]be küldték. [[1832]]. [[szeptember 25.|szeptember 25]]-én lépett a kegyesrendiek közé s miután az első újonc évet [[Privigye|Privigyén]] kiállotta, [[Breznóbánya|Breznóbányára]] ment a nyelvészeti osztályok tanítására. Itt ismerkedett meg Linné növényrendszerével; itt látta először Waldstein és Kitaibel jeles munkáját; de hivatala mellett a német és tót nyelv tanulásával annyira el volt foglalva, hogy a természetrajzra igen kevés időt fordíthatott. Ismeretei növekedtek, midőn 1835-36-ban [[Vác]]on a bölcseleti tanulmányokat hallgatta; 1837-ben [[Nyitra (település)|Nyitrán]] teológus volt, ahol [[Láng Adolf Ferenc]] helybeli gyógyszerész és jeles természettudós útmutatása szerint rendszeresen kezdte a búvárkodást és két év alatt az állat- és növényországból jókora gyűjteményt szerzett. Ő volt alapítója [[Sümeghi Pál]]lal a zobori magyar egyesületnek, mely a későbbi [[Dugonics Társaság]]nak kezdete lett. A hittani tanulmányok utolsó évét Szentgyörgyön (Pozsony megye) töltötte. [[1840]]. [[július 26.|július 26]]-án miséspappá szentelték föl és a [[máramarossziget]]i gimnáziumba rendelték tanárnak, ahol tágasabb tér nyílt vizsgálódásának, melyet ő a szükséges eszközökkel és könyvekkel ellátva, folytatott. 1841 végén a királyi magyar természettudományi társulat rendes tagjának választották s több természetbúvárral jött ismeretségbe, ami szaktudományára nagy hatással volt. 1844 végén Máramarosszigetről Vácra költözött és azonnal a természetrajz kidolgozásához fogott; de látván elöljárói, hogy ily nagy vállalatot csak a fővárosban létesíthetni, már 1845-ben [[Pest (történelmi település)|Pest]]re helyezték át, rá bízván a grammatikai osztályok tanítását. 1848-ban a közoktatási minisztérium az egyetemi könyvtárhoz segédőrnek nevezte ki. Midőn a kegyes tanítórend alkotmányának átalakításán működött, betegsége akadályozta őt az átalakító gyűlésben részt vehetni. Alig lábadt föl betegségéből, midőn a pusztító horvát ellenséget hazánk fővárosához közeledni hallotta, azonnal fegyvert fogott és a pesti önkéntes csapattal mint közvitéz [[Ausztria]] határáig nyomult. Visszatérvén a táborból, november 2-án a budai főgimnáziumban a természettudományok tanszékére helyezték át és megtartotta segédőri címét és fizetését. Megbukván e szakrendszer, Hanák Pestre tette át lakását és folytatta könyvtárnoki tisztét. Amint az osztrák seregek 1849 januárjában a fővárosba beköltöztek, a bosszú egész dühével rontottak a budapesti tanárokra: irományaikat megmotozták, kettejüket fogságra hurcolták. Hanákot megfosztották hivatalától, az ifjúság oktatásától egészen eltiltották és hogy a reformokra többé alkalma ne legyen, a fővárosból száműzték. Egy ideig mint orvos dr. Bácsi név alatt, a fővárosban tartózkodott, később a Rákos partjára [[Pólya József]]hez költözött. Amint vitéz seregeink a fővárosba vonultak, az ellenség határozata azonnal megsemmisítésre került és Hanákot az egyetem könyvtárába visszahelyezték. Az orosz intervenció után, július 4-én a magyar sereggel kénytelen volt Pestet elhagyni; egy ideig [[Perczel Mór]] táborában élelmezési tisztként alkalmazták, hadnagyi ranggal; majd a végküzdelem idején, sok bujdosás után [[Lugos]]ra, onnan Hanga János névvel [[Kricsova]] oláh faluban Orbók Ernő közbirtokos házához menekült, kinek két fia mellett augusztus elején nevelői tisztet vállalt. Itt halt meg 1849. szeptember 2-án kolerában. Jószívű, nyájas és vidám ember volt, szerette a népdalokat, melyeket szépen dalolt. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1846]]. [[december 18.|december 18]]-án választotta levelező tagjai sorába. ([[Lugossy József]] [[1850]]. [[augusztus 19.|augusztus 19]]-én tartott fölötte emlékbeszédet). 1847-ben a stettini rovartani egylet, [[1848]]. [[március 15.|március 15]]-én a regensburgi füvésztársaság tisztelte meg oklevelével.
 
Néhány hírlapi cikke jelent csak meg, így a [[Hasznos Mulatságok]]ban (1839. 35-37. sz. b. Praun Zsigmond rövid életrajza németből ford.), az Athenaeumban (1843. Peregriny Elek, Természettörténetének bírálata), a Társalkodóban (1846. A m. orvosok és természetvizsgálók Kassa-Eperjesen tartott VII. nagy-gyűlésének leírása, 1848. 6. sz. Az állattani műszók és állatnevek magyarításáról, ugyanez a Természetbarátban is 9. sz.), a m. tud. akadémia Értesítőjében (1847. Gyászbeszéd Csécsi János felett, székfoglaló, 1848. Az állattani műnyelv ügyében). H. 1848-ban az elsők között volt, kik az egyházi reformot sürgették, e tárgyra vonatkozó czikkei előbb a lapokban, utóbb összegyűjtve is megjelentek; a Közlönyben (1848. 187. sz.) a szaktanítás mellett emelt szót).
20

szerkesztés