„Kornai János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a AkH. 12. kiadás: -szerű kézi ellenőrzéssel
17. sor:
Modellezési munkái során arra a felismerésre jutott, hogy a modern [[közgazdaságtan]] a maga túlságosan absztrakt feltevéseivel valódi alkalmazási lehetőségeit rendkívül leszűkíti, különösen a tartós [[egyensúlytalanság]]ot mutató gazdasági rendszerek esetében. Éles kritikával elemezte a [[neoklasszikus közgazdaságtan]]t, és számos gondolatot vetett fel a közgazdaságtan átalakítására az ''Anti-Equilibrium'' (1971) című művében. Kritikai írása vitákat váltott ki, egyesek elfogadták, mások határozottan elvetették gondolatait. Noha a könyv megírásakor uralkodó nézetek minősülnek napjainkban is a közgazdaság-tudomány főáramának ''(mainstream economics),'' a következő évtizedekben a közgazdaság-tudomány továbbfejlesztése számos területen az Anti-Equilibriumban jelzett irányban haladt ([[aszimmetrikus információ]], [[dinamikus mechanizmustervezés]]).
 
1980-ban publikálta következő nagy művét, amelyet ''A hiány'' címmel jelentetett meg. Ebben a szocialista gazdaság egyik alapjelenségét tanulmányozta. A korábbi elméletekkel szembefordulva bemutatta, hogy a [[hiány]] nem egyszerűen a hibásan megállapított árak vagy a szakszerűtlen [[közgazdasági tervezés|tervezés]] következménye, hanem a szocialista rendszer olyan sajátossága, amely belső természetéből fakad. Bevezette a [[puha költségvetési korlát]] fogalmát, amely azt a társadalmi jelenséget írta le, amelyben a szocialista (de nem csak szocialista) vállalatok és intézmények jelentős mértékben és nagy rendszerességgel is túlléphetnek az ésszerűészszerű [[pénzügy]]i korlátokon. Nem kell szembenézniük a csőd lehetőségével, mert – ilyen vagy olyan formában – számíthatnak a központ segítő támogatására.
 
Összefoglaló műve, ''A szocialista rendszer – kritikai politikai gazdaságtan'' (1993) a szocialista politikai és gazdasági rendszer összeomlásának idejére készült el. Részben kutatásainak új eredményeként, részben pedig kihasználva a demokratikus környezet nyújtotta szabadságot itt a rendszer politikai és hatalmi viszonyait már nyíltabban elemezte, mint ''A hiány''-ban. Megmutatta a puha költségvetési korlát mögött rejlő gazdasági, társadalmi és politikai szerkezetet, azt, hogy a szocializmus gazdasági jelenségei milyen összefüggésben vannak a kommunista párt egyeduralmával és a gazdaság zömének [[állami tulajdon]]ával.