„Diaporáma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Apróbb stilisztikai változtatások |
a AkH. 12. kiadás: -szerű kézi ellenőrzéssel |
||
36. sor:
Azontúl, hogy minden egyes diapozitív mást ábrázol, és a nézőnek újra és újra be kell azonosítania, mit lát, a képek a diaporámákban meghatározó jelentőségű képátúsztatás során egymásba is keverednek. A fények, színek, formák és tárgyi alakzatok összekeveredési folyamata nemcsak különféle sebességű lehet, de iránya is csapongva váltakozhat, egyfajta koreografikus mozgás hatását keltve.
Mivel a vetítővásznon megjelenő történés konvencionális értelemben valótlan, a képi és hangi változások szabad ''asszociációkra'' sarkallják a néző képzeletét. Egy igényesebb diaporámaalkotás befogadása - ennek nehézsége tekintetében - úgy viszonylik a filmhez, mint mondjuk a versé a prózához.
A diaporámaművek
A klasszikus diaporámamű bemutatása moziszerű körülményeket igényelt. Nemcsak a vetítőgépeknek a mai projektorokhoz képest gyenge fényteljesítménye miatt, hanem azért is, mert a [[Dramaturgia#Film dramaturgia|dramaturgiailag]] céltudatosan felépített diaporámaműnek pontosan megtervezett kezdete és végkifejlete volt.
[[Fájl:Diaporáma harmadik kép.jpg|bélyegkép|300px|Harmadikkép-hatás. Számítógépes rekonstrukció]]
47. sor:
A diavetítő gépek használata a [[digitális]] korszaknak, a ''[[projektor]]ok'' elterjedésének köszönhetően fokozatosan kiment a divatból. Diaporámát digitális eszközökkel is lehet alkotni, sőt, a számítógépes eszközök jelentősen megnövelték az állóképekkel történő képi kifejezés lehetőségeit, hiszen ma a fotókból alkotható látványfolyamok formai összefüggései pontosabban és könnyebben megtervezhetők, mint hajdan, és mindez technikailag egyszerűbben és tisztábban kivitelezhető. A digitális eszközök által kiküszöbölhetők lettek az egymásra vetítés technikai ellentmondásai is (mindenekelőtt a diavetítőkkel vetített képek trapéz torzulására kell gondolni, lévén, hogy a két vetítőgép, éppen egymás miatt, nem állhatott a vetítősík tengelyében.)
A vizuális látványfolyamok komponálására, fotográfiák animálására ma virtuálisan szerteágazóbb lehetőségek kínálkoznak, mint a hatvanas-hetvenes években. Ez indokolja, hogy a digitális eszközökkel alkotók új audiovizuális sajátosságok után kutassanak, és ennek megfelelően megpróbálják műveiket új névvel nevezni. Ez
Ha számítógépes manipulációink közben betartjuk is a diaporáma klasszikus formanyelvi kötelmeit, bizonyos esztétikai sajátosságok a számítógépen visszavonhatatlanul mássá lesznek, jelesen: a vetítőgépek fényeinek összeadódásakor megjelenő, erőteljesen additív – helyenként a 100 százalékos fényerőt jóval meghaladó – ''harmadik-kép'' hatás. „B” kép rávetülését a már szemünk előtt álló „A” képre a [[monitor]]ok és kivetítők nem tudják a diavetítő gépekhez hasonlóan a fényerő növekedésével megjeleníteni, mivel a képeknek a monitor fényerejének 100 százalékán kell osztozniuk. Eltűnt – valójában már a nyolcvanas években, az automatizálással eltűnt – az érzéki megformálás, kép és kép, kép és hang spontán, invencióban gazdag összjátéka is.
| |||