„Vitorla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a árbóc |
form, korr, Pallas-sablon ki |
||
1. sor:
[[Fájl:Mast zelikvor.jpg|300px|jobbra|bélyegkép|Egy [[jacht]] vitorlái a fedélzetről nézve]]
A '''vitorla''' az [[árboc|árbóc]]hoz és/vagy a rudazat egyéb elemeihez (baum, gaffrúd, keresztrúd, vagy maga a hajótest) erősített és kifeszített, nagyfelületű, de viszonylag vékony anyagdarab, amely a szél erejének kiaknázásával a hajónak mozgási energiát kölcsönöz. A vitorlát klasszikusan vászonból, ma már szinte kizárólag műszálas vagy kompozit anyagokból készítik. Alakja a keresztvitorlázatú hajókon négyszög (trapéz), (egyes vitorlák esetében háromszög) manapság legtöbbször háromszög vagy csonka háromszög.▼
▲A '''vitorla''' az [[
A mai vitorláshajók alapvitorlázatának (a nagy- és az orrvitorlának) legfőbb jellegzetessége, hogy szabásukból adódóan függőleges szárnyként is képesek viselkedni. A szárnyprofil két oldalán ébredő nyomáskülönbség miatt a vitorlán a szélirányra közel merőleges irányú felhajtóerő ébred. Ez a felhajtóerő teszi lehetővé, hogy a korszerű vitorlázatú hajó a látszólagos szélhez képest mintegy 30-45 fokban képes legyen haladni, azaz szél felé tudjon vitorlázni.<ref>{{cite book| title = Sporthajózás| edition = 3. kiadás| language = magyar| id = ISBN 963-8002-31-X| pages = 45| last = Overschmidt| first = Heinz| coauthors= Ramon Gliewe, Somlóvári László, Friedel Raymund| editor = Futász Dezső| year = 2003| publisher= Tudex Kiadó Kft.}}</ref> A 20 század elejéig ezt a képességet a hajók csak nagyon korlátozottan voltak képesek kihasználni, a keresztvitorlázatú hajók a látszólagos ▼
▲A mai vitorláshajók alapvitorlázatának (a nagy- és az orrvitorlának) legfőbb jellegzetessége, hogy szabásukból adódóan függőleges szárnyként is képesek viselkedni. A szárnyprofil két oldalán ébredő nyomáskülönbség miatt a vitorlán a szélirányra közel merőleges irányú felhajtóerő ébred. Ez a felhajtóerő teszi lehetővé, hogy a korszerű vitorlázatú hajó a látszólagos szélhez képest mintegy 30-45 fokban képes legyen haladni, azaz szél felé tudjon vitorlázni.<ref>{{cite book| title = Sporthajózás| edition = 3. kiadás| language = magyar| id = ISBN 963-8002-31-X| pages = 45| last = Overschmidt| first = Heinz| coauthors= Ramon Gliewe, Somlóvári László, Friedel Raymund| editor = Futász Dezső| year = 2003| publisher= Tudex Kiadó Kft.}}</ref> A 20. század elejéig ezt a képességet a hajók csak nagyon korlátozottan voltak képesek kihasználni, a keresztvitorlázatú hajók a látszólagos szélhez képest legfeljebb 90 fokra tudtak haladni.
A vitorlák alakja szerint megkülönböztetnek:▼
* vitorlafa-vitorlákat, melyek a vízszintesen fekvő fákra öltve, a [[szél]] irányához mért állásaikban a fékek által szabályozzák
| |||