„Nagy Sándor (gyorsíró)” változatai közötti eltérés

Középiskolai tanulmányait szülővárosában [[1861]]-ben végezte. Ekkor a lelkészi pályára lépett és egy évig még Sárospatakon tanult, azután [[Debrecen]]be ment, ahol [[református]] hittani tanulmányait bevégezte. Innét [[Asszonyvásár]]ra (Bihar megye), később [[Felsőbánya|Felsőbányára]] ment tanítónak. [[1868]] őszén [[Pest (történelmi település)|Pestre]] ment és a [[Műegyetem|műegyetemre]] iratkozott be, de félév múlva anyagi viszonyai miatt hivatal után nézett és akkor a földművelési minisztériumban írnokoskodott, majd a Corvina Könyvkiadó Részvénytársaságnál titkár volt. 1869. november 1-jén könyvtári segédnek nevezték ki a műegyetemhez, könyvtári segéd, könyvtártiszt és könyvtárőr is volt. 1872-ben ismerkedett meg a gyorsírással és ezen a réven [[Markovits Iván]]nal. A Gabelsbergeri rendszerből tanári oklevelet szerzett és mint szerkesztő az ügynek nagy szolgálatot tett. A gyorsírás népszerűsítését tűzte ki céljáúl úgy, hogy azt ne csupán a középiskola magasabb osztályaiban, hanem az elemi iskolában is elsajátíthassák, sőt azt az iparosok és földművelők körében is óhajtotta terjeszteni. Ezen célból 1877-ben a magyar gyorsírók egyesületét megalapította. 1898-ban az országos gyorsírási szakvizsgákra kiküldött bizottság rendes tagjának nevezték ki. Rendszere megalapításán és terjesztésén buzgón fáradozott. Szépírás-mintái az országban nagy elterjedést nyertek és ennek alapján a műegyetemen, a kereskedelmi akadémián, a gyakorló gimnáziumban tanított is. Az országos közoktatási tanács és közoktatási minisztérium megbízta a középiskolai tanterv szépírási részének kidolgozásával.