„Robert Owen (politikus)” változatai közötti eltérés

Owen a felvilágosodás filozófiai nézeteihez kapcsolódik. Felfogása szerint az ember racionális lény – ha mégsem viselkedik ésszerűenészszerűen, az alapvetően abból fakad, hogy elsődlegesen a körülményei nevelik. Az eredeti egészséges természetünknek megfelelő magatartáshoz a társadalmi környezet megváltoztatása szükséges. A természet lehetővé teszi mindenki boldogságát, és ennek elérésére kell törekedni. „A brit szocializmus a boldogság tudománya” – írja. (A szocializmus kifejezést Owen vezeti be az irodalomba.)

Amíg a kereskedelmi rendszer fennáll, elkerülhetetlenek a forradalmak. („Az általános választójog gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, viszont kielégíti a legkevesebb ismerettel rendelkező népréteget”.) A társadalmi forradalomnak létezik erőszakos, valamint ésszerűészszerű változata. „Dolgozók, ne hagyjátok magatokat elnyomni” – fordul a munkásokhoz –, de erőszakkal nem lehet ésszerűészszerű társadalmat létrehozni. A felfordulás elkerülése pedig a gazdagoknak (ahogy nevezi: „henyélőknek”) is érdeke. Owen szerint a kormányzat feladata lenne a békés átmenet biztosítása a társadalmi egyenlőségen alapuló igazságos rendszerhez.

Owen kapitalizmuskritikájának kiindulópontja alapvetően elvi-etikai: a korabeli társadalom az emberek boldogságának akadályát képezi. Bírálatának azonban – az előbbivel párhuzamosan – van egy másik rétege is, amely gazdasági-gazdaságossági szempontú. A pénzgazdálkodás – hangsúlyozza – gátolja a termelőerők fejlődését. A munkások iskolázatlansága, alacsony műveltségi színvonala nem kedvez sem a termelékenységnek, sem az ésszerűészszerű fogyasztásnak. (Egyik jellegzetes érvelése. „Minden gyáriparos legfőbb gondja, hogy a munkát minél olcsóbban végeztesse”. „Ugye nem sajnálják hosszú évek fáradságos munkáját az élettelen gépalkatrészek egymáshoz való viszonyának tanulmányozásától, hogy növelhessék hatóképességüket és matematikai pontossággal kiszámíthassák legkomplikáltabb és legaprólékosabb mozdulataikat is? És ha ezeknél a számításoknál az időt percekkel mérik – az esetleges többletnyereség elérésére fordított összeget tört számokkal –, nem hajlandók-e esetleg egy kevés figyelmet szentelni annak elbírálására, vajon nem lenne-e előnyösebb idejük és tőkéjük egy részét az élő gépezet megjavítására fordítani?”