„Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899)” változatai közötti eltérés

Ám a Walzer-König hamarosan veszedelmes vetélytársra talál. A vetélytársat, saját fiát is Johann Straussnak hívják… fiahívják. Ádáz versengés indul a két Strauss között, amit az [[1848]]-as forradalom még ki is élez. A revolúció híre az ifjabb Johann Strausst a [[Balkán (térség)|Balkánon]] éri utol, és ő lóhalálban siet Bécs felé, hogy jelen legyen a történelmi eseménynél. Egykorú képek őrzik a „történelmi” találkozó emlékét. Ifjabb Johann Strauss zenekarával a polgárőrök élén halad, az öreg Strauss a császári csapatok zenekarát vezényli.

Az apa és fia közötti versengésnek az idősebb Strauss halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb Strauss és lassacskán eltűnik az „ifj.” szócska is, mert Strauss csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt hever az egész császárváros. A küzdőtérre szólítja Josephet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozik. [[Joseph Strauss]] szinte hónapok alatt sajátítja el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén áll. Majd színre lép a harmadik Strauss testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezi a Strauss- dinasztia világhírét. Közben Johann mindinkább visszavonul a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozik.