|
[[File:Von Braun 1952 Space Station Concept 9132079 original.jpg|thumb|200px|jobbra|Von Braun 1952-es elképzelése egy 750 m átmérőjű űrállomásról, ami a tengelye körüli forgással mesterséges gravitációt állított volna elő]]
ASúlytalanság súlytalanságakkor a gyakorlatban az aáll jelenségelő, amikorha aaz testekreadott nemtestre hat más erő, csak a gravitáció. (Mivel aható gravitációs mezőés sugaraegyéb végtelen,erők ezértmintegy nincskiegyenlítik olyan pont az univerzumban, ahol ne lenne gravitációegymást.) Ilyen eset lép fel példáulA Föld körüli pályán, például a [[Nemzetközi Űrállomás]] esetébenesetén is. Itt az űrállomás(és minden más, keringő objektum) mintegy "körbeesi"ez azt a bolgyót/csillagotjelenti, ami körül kering. (Folyamatosan zuhanhogy a Föld felé,gravitációs azonbanereje oldalirányúéppen sebessége olyan nagy, hogy elhaladegyenlő a Föld mellett,körüli nempályán esikvaló ráhaladásból vissza.eredő Ekkor[[centrifugális azonbanerő]] még mindig hat rá a gravitáció, és a folyamat folytatódik, soha nem áll megnagyságával. Mivel a súrlódás 200 km magasság felett elhanyagolható, ezért a keringő objektumok sebessége jódarabig nem fog lecsökkenni annyira, hogy számottevő magasságot veszítsenek.) Súlytalanság repülőgéppel is elérhető (az űrhajósok felkészítése során ezt alkalmazzák), amikor az szabadesésben zuhan a föld felé, de ilyen súlytalanság figyelhető meg pl. akkor is, amikor néhány csepp vizet "dob" fel az ember: megfigyelhető a súlytalanságban jellemző, gömb alakú vízcseppforma, és az a pillanatnyi időtartam is látható, amíg mintegy egy helyben lebegni látszik a csepp.
A súlytalanság emberre gyakorolt hatását hosszú ideje vizsgálják. A legfontosabb negatív hatás a csonttömeg csökkenése, ami akár tartós is lehet. Átmenetileg [[izomsorvadás]] is megfigyelhető, és a [[vérkeringés]]ben is támadnak zavarok, többek között a vrörösvértestek szenvednek alaki változást. Hónapokig tartó űrrepülés esetén ezt ellensúlyozni kell, aminek legkézenfekvőbb módja mesterséges gravitáció keltése, amit az űrhajó forgatásával lehet elérni. Emellett érdekes jelenség az, hogy a súlytalanság hatására az ember gerincoszlopában a porckorongok felveszik valódi alakjukat, aminek következményeként az ember testmagassága 4-5 centiméterrel megnő. Megfelelő számú és idejű űrrepülés után ez a változás akár tartós is lehet. Szintén említésre méltó, hogy az ember a helyzetérzékelését majdnem teljesen elveszti ilyen viszonyok mellett. A belső fül ugyanis csak akkor működik megfelelően, amikor nincs súlytalanság. Emiatt az űrhajósok szervezetének minden űrrepülés alkalmával alkalmazkodnia kell a súlytalanság állapotához. Ez a felbocsátást követő 5.-9. óra között megy végbe. Ilyenkor általános tünet a szédülés, a hányinger, a térérzékelés hiánya, a gyors mozgás érzete. Ezek néhány óra után elmúlnak.
===Sugárzás===
|
