„Herbert Spencer Gasser” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
}}
{{más|Herbert Spencer}}
'''Herbert Spencer Gasser''' ([[Platteville (Wisconsin|Platteville]], [[1888]]. [[július 5.]] – [[New York]], [[1963]]. [[május 11.]]) amerikai [[Élettan|fiziológus]]. 1944-ben [[Joseph Erlanger|Joseph Erlangerrel]]rel közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] "az egyes idegrostok kölönbözőkülönböző funkcióinak feltárásárt".
 
==Élete==
===Tanulmányai===
Herbert S. Gasser a [[Wisconsin|wisconsiniwisconsin]]i Platteville-ben született 1888. július 5-én. Apja, Herman Gasser [[Tirol|Tirolból]]ból vándorolt be Amerikába, ahol orvosnak tanult és praktizált. Anyja, Jane Elisabeth Gasser (született Griswold) régi [[Connecticut|connecticuticonnecticut]]i családból származott. Három gyermekük közül Herbert volt a legidősebb. Iskoláit szülővárosában végezte; egy évet betegség miatt ki kellett hagynia. Mérnök szeretett volna lenni, de apja rábeszélésére a [[Wisconsini Egyetem]] orvosi szakára iratkozott be. 1910-ben [[BSc]], 1911-ben mesteri oklevelet kapott. Az egyetemen az élettantanára az a [[Joseph Erlanger]] volt, akinek később a munkatársa lett. Orvosi képzését 1915-ben a [[Johns Hopkins Egyetem|Johns Hopkins Egyetemen]]en fejezte be, [[Baltimore]]-ban, ahol véralvadási kutatásokat is végzett. Gasser ezután visszatért Wisconsinba, ahol az egyetemen farmakológiát oktatott, de Erlanger egy évvel később meghívta maga mellé a [[Saint Louis (Missouri)|St. Louisi]] [[Washington Egyetem (St. Louis)|Washington Egyetemre]].
===Tudományos munkássága===
Miután az Egyesült Államok 1917-ben belépett az [[Elsőelső világháború|első világháborúba]]ba, Erlanger és Gasser a sebesülési sokkot tanulmányozta, majd Gasser 1918-tól a háború végéig [[Washington (főváros)|Washingtonban]] vegyi fegyver-kutatásokat végzett. 1918 decemberében visszatért St. Louisba és az [[ideg|idegrostok]]rostok elektromos tevékenységét kezdte vizsgálni, [[Galvanométer|galvanométerrelgalvanométer]]rel mérve az [[akciós potenciál|akciós potenciált]]t. Technikai nehézségek miatt eleinte nehezen haladt, aztán miután az Amerikai Élettani Társaság és a Fizikai Társaság véletlenül egy időben tartotta kongresszusát [[Chicago|Chicagóban]], Gasser beült a fizikusok előadására és az ott hallottak alapján rájött, hogy ha fűtött katódú [[Elektroncsőelektroncső|elektroncsövet]] használ, az megoldja problémáit. Ezután Erlanger is bekapcsolódott a munkába és együtt sikerült kidolgozniuk a megfelelő módszert az akciós potenciál mérésre. 1921-ben Gassert kinevezték a Washington Egyetem farmakológiai tanszékének vezetőjévé. 1923 és 1925 között kutatói szabadságot vett ki, és [[London|Londonban]]ban, [[München|Münchenben]]ben és [[Párizs|Párizsban]]ban dolgozott együtt a neurofiziológia európai szaktekintélyeivel (többek között [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]]-lel). Miután visszatért St. Louisba, Gasser az idegrostokon belül az egyes [[Axonaxon (szövettan)|axonok]] elektromos aktivitásának elkülönítésén munkálkodott és háromféle (A, B és C típusú) axont különített el, amelyeknek jelentősen különbözött a stimulálhatósági tulajdonsága.
===A Rockefeller Intézetben===
1931-ben Gassert meghívták a New York-i [[Cornell Egyetem|Cornell Egyetemre]]re, ahol az élettan professzora lett. Itteni kutatásai főleg a kétéltűek (Gasser korábban elsősorban békaidegekkel dolgozott) és emlősök idegrostjainak közötti különbség feltárására irányultak. 1935-től ő volt a [[Rockefeller Egyetem|Rockefeller Orvostudományi Kutatóintézet]] vezetője. Ugyanebben az évben a [[Szovjetunió|Szovjetunióba]]ba utazott, ahol a Grúz Tudományos Akadémián tartott előadást. A kutatóintézetben jól felszerelt neurofiziológiai laboratóriumot állított fel, ahol az európai politikai helyzet miatt Amerikába menekült tudósok is dolgoztak. A [[második világháború]] kitörése után a laboratóriumot bezárták, Gasser pedig a [[mustárgáz]] harci alkalmazásán dolgozott.
 
1944-ben Herbert Gasser és Joseph Erlanger addigi idegélettani munkájukért [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült.
 
Gasser 1953-ban lemondott igazgatói tisztségéről és visszatért a kutatáshoz. Késői munkáiban a Rockefeller Intézetben dolgozó, későbbi Nobel-díjas [[George Emil Palade|George Palade]] segítségével az idegrostok [[Elektronmikroszkóp|elektronmikroszkóposelektronmikroszkóp]]os vizsgálatában végzett úttörő munkát.
 
Gasser 1953-ban lemondott igazgatói tisztségéről és visszatért a kutatáshoz. Késői munkáiban a Rockefeller Intézetben dolgozó, későbbi Nobel-díjas [[George Emil Palade|George Palade]] segítségével az idegrostok [[Elektronmikroszkóp|elektronmikroszkópos]] vizsgálatában végzett úttörő munkát.
==Személyisége==
Herbert Gasser magas, vékony, elegáns alkatú férfi volt. Magas hangon beszélt, amit állítólag hormonhiány okozott. Kedvelte a művészeteket és a klasszikus zenét. Egész életében agglegény maradt.
 
Herbert Gasser 1961-ben 73 évesen [[Agyiagyi érkatasztrófa|agyvérzést]] kapott, ami után hosszú időre kórházba került. 1963. május 11-én halt meg légúti fertőzés következtében.
 
Herbert Gasser 1961-ben 73 évesen [[Agyi érkatasztrófa|agyvérzést]] kapott, ami után hosszú időre kórházba került. 1963. május 11-én halt meg légúti fertőzés következtében.
==Források==
*Merrill Chase, Carlton Hunt: [http://www.nasonline.org/publications/biographical-memoirs/memoir-pdfs/gasser-herbert.pdf Herbert Soencer Gasser (1888-1963) A Biographical Memoir] ''National Academy of Sciences''