„Gaspard Monge” változatai közötti eltérés

{{személy infobox}}

'''Gaspard Monge''', comte de péluse ([[gróf]]) ([[Beaune]], [[Côte-d’Or]], [[1746]]. [[május 10.]] – [[Párizs]], [[1818]]. [[július 28.]]) francia matematikus, az [[ábrázoló geometria]] megalkotója, az [[analitikus geometria]] úttörője; ez a két irányzat azóta a projektív [[geometria]] részévé vált. Kiemelkedő szerepet játszott a [[francia forradalom]]ban, részt vett a méterrendszer és az École Politechnique létrehozásában. [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] emelte grófi rangra 1808-ban.

Az oratoriánus szerzetesek beaune-i és lyoni kollégiumában tanult. [[Lyon]]ban 16 éves korában [[Fizika|fizikát]] tanított. 1762-ben egy szünidei látogatás során elkészítette Beaune nagy méretarányú térképét, ehhez megfigyelési módszereket dolgozott ki, megalkotta a szükséges földmérési eszközöket. A [[térkép]] annyira megtetszett egy katonatisztnek, hogy Monge-ot az előkelő méziéres-i katonai iskola parancsnokának a figyelmébe ajánlotta. Monge-ot azonban csak műszaki rajzolónak vették fel, mert apja házaló vándorkereskedő volt, így ő maga nem részesülhetett tiszti képzésben.

Újabb lehetősége nyílt műszaki rajzolói jártasságának a bemutatására, amikor megbízták, hogy számítsa ki, hogyan kell az [[Ágyú (löveg)|ágyúkat]] megfelelően elhelyezni egy tervezett erődítményben. Abban az időben ilyen feladatot csak hosszas [[Számelmélet|aritmetikai]] eljárással lehetett megoldani. Monge ehelyett geometriai módszereket alkalmazott, és olyan gyorsan megkapta az eredményt, hogy parancsnoka először át sem akarta venni. Alapos elemzés után Monge tervét olyan értékesnek tartották, hogy hadititokként őrizték 1795-ig, ekkor végül megengedték neki, hogy előadásain ismertesse módszerét.

 

 

 

 

Monge 1783 táján végleg elhagyta Mézières-t, és Párizsban egyre aktívabban vett részt a közügyekben. 1783-tól talán 1789-ig tengerészkadétokat vizsgáztatott. Dolgozott abban a súly-és mértékbizottságban, amely 1791-ben kidolgozta a [[méter|méterrendszert]]. 1792-93-ban tengerészeti és gyarmatügyi [[miniszter]] volt, és alkalma nyílt fogadni azt az ifjú tüzértisztet, akiből később [[I. Napóleon francia császár]] lett. 1795-ben részt vett az ''Institut National de France'' ''(Francia Nemzeti Intézet)'' megalapításában. A forradalom alatt időnként megingott a helyzete, de továbbra is befolyásos maradt. Amikor a kormányzat tudósok segítségét kérte a nemzet védelmében fontos anyagok előállításához, Monge öntödék működésére felügyelt, és gyártási kézikönyveket írt: ''Description de l’art de fabriquer les canons'' ''(Az ágyúgyártás tudománya)'' és ''Avis aux ouvriers en fer sur la fabrication de l'acier'' ''(Tanácsok acélgyártó vasmunkásoknak)''. 1794-95-ben a rövid életű École Normale-ban tanított. Itt engedélyezték számára, hogy ismertesse az [[ábrázoló geometria]] elveit, amelyeket Mézières-ben dolgozott ki.

A matematika szempontjából kiváltképp fontos az a meghatározó szerep, amelyet Monge az ''École Politechnique'' megalapításában játszott 1795-ben. Részt vett az eredetileg mérnökképző intézmény igazgatásában, emellett ő oktatta az ábrázoló, az [[koordinátageometria|analitikus]] és a [[differenciálgeometria|differenciálgeometriát]]. Tankönyvek nem voltak, az ő előadásait szerkesztették meg és publikálták a diákok számára. Ezek közé tartozott két, 1799-ből való fontos munka. A ''Géométrie descriptive'' ''(Ábrázoló geometria)'' az École Normale-on tartott előadásain alapul, s ábrázolási módszert tartalmaz a [[Test (geometria)|háromdimenziós testek]] kétdimenziós síkban való megjelenítésére. Ehhez egyetlen papírlapra rajzolta a test vetületeit, elöl-, felül- és oldalnézetben. A másik kötetben, a ''Feuilles d'analyse appliquée á la géométrie'' ''(Geometriára alkalmazott analízis)'' címűben megalapozta a [[Test (geometria)|háromdimenziós geometria]] [[algebra]]i módszereit. Új eljárásai forradalmasították a mérnöki tervezőmunkát. Sikeres könyvei és népszerű előadásai révén jelentősen fejlődött a matematikatanítás is.

 

 

Monge 1796-ban találkozott hivatalosan [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon tábornokkal]], ettől kezdve a bizalmasa és legközelebbi barátainak egyike lett. Bonaparte azzal a megbízatással küldte [[Itália|Itáliába]], hogy válassza ki azokat a festményeket és szobrokat, amelyeknek értékesítése hozzájárulhat a hadjáratok finanszírozásához. E műalkotások közül sok a [[Louvre]]-ba került. Monge 1798 és 1801 között Bonaparte tábornok kíséretében [[Egyiptom]]ban járt, 1798-ban [[Kairó]]ban segített az Institut d’Egypt (Egyiptomi Intézet) alapításában; ezt a kulturális szervezetet az Institut de France mintájára hozták létre.

 

[[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] bukása (1814) után a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] minden kitüntetésétől megfosztották a bonapartista Monge-ot, és 1816-ban törölték az újjászervezett Institut tagnévsorából.

[[Fájl:Perelachaise-Monge-p1000360.jpg|250px|bélyegkép|Gaspard Monge]]

==Jegyzetek==

{{jegyzetek}}

* Forrás: Britannica Hungarica

Francia nyelvű Monge-életrajzok: