„Mikrokozmosz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a fájlnévcsere: a Commonsban is megtalálható
4. sor:
Az első két kötetet fiának, Péternek ajánlotta, míg az utolsó kettő koncertdarabokat tartalmaz. Amerikai utazása – kivándorlása – előtt Bartók a következőket mondotta a Magyar Nemzet számára adott nyilatkozatában: „A Mikrokozmosz egyik darabja már az 1926-ban megjelent Kilenc kis zongoradarab tizedikjének készült, de onnan valahogyan kimaradt. Már akkor foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy kezdeti tanítás számára egészen könnyű zongoramuzsikát írjak. Igazából csak 1932 nyarán láttam munkához; akkor kb. 40 darab készült, 1933–34-ben megint vagy 40 és az utána következő években is még vagy húsz. Míg végül száz és egynéhány volt együtt 1938-ban. De még mindig mutatkoztak hiányok. Ezeket tavaly pótoltam; így többek között az I. füzet első fele ekkor készült. Az anyag gyakorlati kipróbálására kitűnő házi alkalom kínálkozott. 1933-ban kisfiam, Péter nagyon kért, taníttassuk zongorázni. Gondoltam egy nagyot és merészet – és magam fogtam hozzá ehhez a számomra kissé szokatlan feladathoz. Ének- és technikai gyakorlatokon kívül csakis Mikrokozmosz-muzsikát kapott a gyerek; remélem, hasznára vált, de azt is bevallhatom, hogy én is sokat tanultam ebből a kísérletből…”
 
[[Kép:MikrokozmoszBartok's Boating RH and LH pitch collections.png|középre|bélyegkép|800px|A "Csónakázás" című darab (VI, 125) egyik jellegzetes példája a modern zeneszerzői technikának, melyet későbbi műveiben is alkalmaz: a [[pentaton skála]] [[bimodalitás|bimodális]] felhasználása, ami itt úgy valósul meg, hogy a jobb kézben egy esz-sor, a másikban egy g-sor (ezek lehetnek [[mixolid]]ok vagy [[Dór hangsor|dórok]]).]]
 
153 rövid zongoradarab keletkezésének körülményeiről és céljáról ad számot ez a nyilatkozat: [[Johann Sebastian Bach]] óta a zongorairodalom legcsodálatosabb gyakorlati kézikönyvének megalkotásáról. Az analógia nem csupán a külső vonatkozásokra – a fiát tanító apa körültekintő pedagógiai gondosságára, a hangszer virtuózának a tanulás fokozatosságát szem előtt tartó alaposságára, technika és zeneiség elválaszthatatlan egységének hirdetésére – érvényes, hanem a mű zenetörténeti jelentőségére: egy korszak zenei nyelvét megismertető, összefoglaló értékére és az egyes darabokat a zeneszerző életművéhez fűző, stílusát megvilágító kulcsfontosságára is. A gyermek, aki „ének- és technikai gyakorlatokon kívül csakis Mikrokozmosz-muzsikát kapott” tanuló évei során, nem csak a zongorajáték manuális és muzikális követelményeivel kész megbirkózni, de anyanyelvi biztonsággal igazodik el az új zenében általában és Bartók műveiben különösen. A Mikrokozmosz darabjai nem ''etűdök'', a zenei értelmezést tanítják és nem kézügyességet, megtanítanak elemzőn hallani és érteni olyan jelenségeket, amelyeket a [[klasszikus]]-[[romantikus]] zongoraiskolák még nem ismerhettek: az ellenpont különféle módozatai mellett példákat mutatnak a [[bitonalitás]]ra, az aszimmetrikus [[ritmus]]okra, a [[20. század]] zenéjében használatos [[kvart]]-akkordokra, [[hangfürt]]ökre, egészhangú skálára, valamint a népzene dallamkincsének, ritmikájának, szerkezetének stíluselemként való felhasználására.