„Beszláni túszdráma” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Visszavontam az utolsó  változtatást (94.21.51.21), visszaállítva Pagony szerkesztésére
25. sor:
|szöveg pozíciója =center
}}
A '''beszláni túszdráma''' vagy '''beszláni vérengzés''' egy több mint 1100 ember túszul ejtésével kezdődő túszdráma volt, amely három nap múlva ért véget több mint 300 ember halálát okozva. [[2004]]. [[szeptember 1.|szeptember 1]]-jén kezdődött, amikor egy főként [[ingusok|ingus]] és [[csecsenek|csecsen]] fegyveresekből álló csoport több mint 1100 embert, köztük 777 gyereket ejtett túszul az [[Oroszország]] [[Észak-Kaukázus]] régiójában, [[Észak-Oszétia|Észak-Oszétiában]] fekvő [[Beszlán]] 1. számú iskolájában. A túszejtést végrehajtó, [[Samil Baszajev]] szeparatista csecsen hadúr küldte csoport a [[Második csecsen háború]] befejezését követelte. Három napi patthelyzet után az orosz biztonsági erők megrohamozták az épületet [[harckocsi]]kat, gyújtórakétákat és más nehézfegyvereket is bevetve. Az iskolát robbanások sorozata rázta meg, amelyet tűz, valamint a túszejtők és az orosz biztonsági erők közötti kaotikus tűzharc követett. Végül legalább 334 túsz halt meg, köztük 186 gyerek; ezen kívül több százan megsérültek és sokan eltűntek.
 
A tragédia biztonsági és politikai következményekhez vezetett, elsősorban olyan kormányzati reformok sorozatához, amelyek megszilárdították a [[Kreml]] erejét és megerősítették az orosz elnök hatalmát. A [[Freedom House]] nevű [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[civilszervezet]] szerint ezek a reformok Oroszországot a [[2000-es évek]] közepe óta politikailag nem szabad, autoritárius állammá tették. [[2010]]-ben a válsághelyzet számos részlete továbbra is vita tárgya, többek között hogy hány fegyveres vett részt a túszejtésben, hogyan készítették azt elő, és sikerült-e néhányuknak elmenekülnie. A kormányzat válságkezelésére vonatkozó kérdések sem oldódtak meg, beleértve a hírek cenzúrázását és a félretájékoztatást, a Beszlánba siető újságírók elnyomását, a túszejtőkkel folytatott tárgyalások módját és tartalmát, a véres kimenetelért való felelősséget, és a túlzott erő vélhető használatát.