„Londoni egyezmény (1913)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
== Előzmények ==
{{fő|Első Balkán-háború|Londoni nagyköveti konferencia (1912–1913)}}
Az 1912. október 8-án kitört háború során a [[Balkán-szövetség]]be tömörült nemzetállamok, [[Bulgária]], [[Görögország]], [[Szerbia]] és [[Montenegró]] erőiket egyesítve megtámadták az [[Oszmán Birodalom|Oszmán Birodalmat]]. A török sereget Bulgária [[Konstantinápoly]]ig szorította vissza, a függetlenségét [[vlorai nemzetgyűlés|]]en, 1912. november 28-án]] kikiáltó [[Albánia]] északi részét Szerbia és Montenegró, déli területeit pedig Görögország rohanta le. [[MacedóniaMakedónia (régió)|Makedónia]] középső részét szintén Szerbia, déli területeit Görögország, [[Trákia|Trákiát]] pedig Bulgária foglalta el. Török kezdeményezésre 1912. december 3-án a hadban álló felek két hónapra szóló fegyverszünetet kötöttek, és a nagyhatalmak által kezdeményezett [[londoni nagyköveti konferencia (1912–1913)|londoni nagyköveti konferencián]] december 17-én [[London]]ban megkezdődtek a békét előkészítő tárgyalások.<ref>Pearson 2004:35; Csaplár 2010:290–291, 292.</ref> A brit külügyminiszter, [[Edward Grey]] elnökletével zajló tárgyalássorozaton [[Franciaország]], [[Németország]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]], [[Olaszország]] és [[Oroszország]] Londonba akkreditált nagykövetei vettek részt. A háborúban érintett államok küldöttségei csupán megfigyelőként vehettek részt a konferencián.<ref>Jelavich 1996:II/93; Pearson 2004:35; Csaplár 2010:291; Elsie 2010:87.</ref>
 
Albánia függetlensége felől már 1912. december 20-án pozitív döntés született,<ref>Jelavich 1996:II/93; Pearson 2004:36; Csaplár 2010:291; Elsie 2010:87, 200.</ref> hosszabb viták árán pedig a nagykövetek 1913. március 22-éig döntést hoztak az albán állam északi és északkeleti határairól is.<ref>Pearson 2004:37, 39.</ref>