„Euripidész” változatai közötti eltérés

→‎Munkássága: időszámítás + jav.-ok
(→‎Élete: időszámítás + jav.)
(→‎Munkássága: időszámítás + jav.-ok)
Euripidész színdarabjainak tragikus hőseit emberi vagy isteni erők hajszolják bukásba, harcukat azonban önmagukban kell megvívniuk főként az érzelem-értelem terén. Alkotásai színpadi bemutatásán előszeretettel alkalmazta a színpad technikai lehetőségeit: a [[deus ex machina|deus ex machinát]].
 
Euripidész drámaírói munkásságának első másfél évtizedéről nem tudunk semmit. Időrendben első, legrégebbi fennmaradt műve az [[i. e. 438]]-ban bemutatott ''Alkésztisz'' című dráma, melyet egy tetralógia utolsó részeként, szatírjátékként mutatták be. Ebben a műben Euripidész két ismert motívumot olvasztott össze: az önfeláldozó asszony és a halálon is diadalmaskodó hős történetét. Második fennmaradt műve, a hét esztendővel később keletkezett ''[[Médeia (színdarab)|Médeia]]'', mellyel a költő csak a harmadik díjat nyerte el a drámaírók versenyén, az emberi egoizmust és képmutatást igyekszik leleplezni. Egy másik művében, a ''Hippolütosz''ban a lélek szenvedélyeinek lángjában felemésztődött szerelmes pár tragédiáját írta le. A jellegzetes vészjósló istenmonológgal ([[Aphrodité]]) kezdődő dráma [[i. e. 428]]-ban került az athéni közönség elé.
 
A deus ex machina alkalmazása arra enged következtetni, hogy Euripidész hitt az emberi sorsot befolyásoló és irányító isteni erőkben. Az emberi sors tragikumát főként abban vélte felfedezni, hogy az embernek egész életében reménytelenül kell küzdenie, viaskodnia. Az istenek pedig csak akkor szolgáltatnak igazságot, amikor már menthetetlen az ártatlanul pusztuló ember.
=== Művei ===
 
* ''Alkésztisz'' (438-ból): tárgya Alkésztisz hűséges [[szerelem (érzelem)|szerelme]] – annyira szerette férjét, hogy saját életét áldozza fel, hogy férjét megmentse. Végül [[Héraklész]] megmenti.
* ''Medeia'' (432-ből): [[Lucius Annaeus Seneca|Seneca]], [[Corneille]] és [[Grillparzer]] megpróbálták utánozni, kevés sikerrel.
* ''Heraklidák:'' [[Héraklész]] fiainak sorsáról szól
* ''Trójai nők'' (415-ből): képsorozat [[Trója]] feldúlásáról.
* ''Elektra:'' a bosszú valósághű képe, ugyanakkor az [[aiszkhülosz]]i és [[szophoklész]]i darabok átalakítása.
* ''Heléna'' (412-ből): [[Parisz]] itt nem az igazi Helénát rabolta el. Az igazi Egyiptomba kerül, ahol Theoklümenésztől hajótörött férje, [[Menelaosz spártai király|Meneláosz]] menti meg.
* ''Iphigenia a tauruszok között:'' cselekménye jól ismert [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] [[Nachdichtung]]jából.
* ''Phoinikiai (föníciai) nők:'' [[Eteoklész (Oidipusz fia)|Eteoklész]] és [[Polüneikész]] trónviszályát tárgyalja, és az [[Antigoné (mitológia)|Antigoné]] karján világgá induló vak [[Oidipusz]] képével végződik.
* ''Oresztész'' (408-ból): a halálra ítélt [[Oresztész (mitológiaAgamemnón fia)|Oresztész]] szörnyű bosszúja, amelyet Meneláoszon és háza népén töltött ki.
* ''Iphigenia Auliszban'' (406-ból): ez a mű [[Makedónia|Makedóniában]] készült, de csak Euripidész halála után került elő. Tárgyát [[Jean Racine]] dolgozta fel.
* ''Bacchánsnők:'' Pentheusz thébai király sorsa, akit anyja, Agaué vezetésével a [Dionüszosz]] hatása alatt álló bacchánsnők oroszlánnak látnak és széttépnek. Az isten így állt bosszút azért, mert Pentheusz megtagadta őt. Goethe szerint ez Euripidész legjobb műve.