„Temesközből Bánság a 18. században” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Alföldi (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Visszavontam Alföldi (vita) szerkesztését (oldid: 16989965)
3. sor:
[[Fájl:Passarowitz 1718.JPG|bélyegkép|jobbra|300px|A [[pozsareváci béke|pozsareváci békekötés]] osztrák nyeresége]]
 
[[Temesköz]]nek a [[Maros]], a [[Tisza]] és a [[Duna]] által közrezárt síkságot nevezték a [[török hódoltság]] előtt, ami csak a [[18. század]]ban kapta a [[Bánság]] nevet. A Bánság földrajzi és kulturális egységet képez [[Bácska]] és a történelmi [[Erdély]] között.<ref>Galgóczy Károly: Magyarország, a Szerb Vajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája, Pest, 1855</ref> A síkságon keresztül folyó [[Temes (folyó)|Temes]] a Dunába torkollik. Temesköz a legrégebbi tájneveink egyike és a középkorban már viszonylag sűrűn lakott virágzó magyar vidék volt, amelynek a hegyvidéke [[Erdély]]hez is tartozott. A [[Karlócai béke|Karlócai békekötés]] után csak a Temesköz maradt török kézen, a szerzödésben újra megerősítették a hódoltságban élő őshonos lakosság vallásszabadságát. [[III. Károly magyar király]] (VI. Károly néven [[Német-római Birodalom|német-római császár]]) hadai élén még egy háborút indított a török teljes kiűzésére a történelmi Magyarországról. Több mint másfél évszázados török fennhatóság végén az 1718-ban kötött [[pozsareváci béke|pozsareváci békében]] a [[Török porta|Porta]] lemondott a Temesköz birtokáról és az a német-római császárság fennhatósága alá került. A ''Banatus Temesiensis'' nevet akkor kapta, amikor a területet VI. Károly császár joghatósága alá került, a haditanács katonai irányítást vezetett be, amelynek első főparancsnokakormányzója [[Claude Florimond de Mercy]] tábornok lett. 1711-ben a [[Szatmári béke|szatmári béke]] biztosította a vallásszabadságot és birtokjogot. Ezt a jogot VI.Károly császár az őshonos bánsági lakosságtól megvonta, a "fegyverjogra" ('' ius armorum''<ref>[http://www.jogiforum.hu/publikaciok/74 Dr. Michalik György: "''ius Armorum''" (A fegyverek joga)]</ref>) hivatkozva (a "''ius armorum''"-ot az igazolási eljáráson átesett régi birtokosoknak kellett kifizetniük, hogy földjükhöz jussanak). Mivel elsősorban az udvar viselte a háború költségeit, indokoltnak látszott, hogy megfizettesse a birtokba jutást azokkal, akik jogukat addig nem érvényesíthették. Az újonnan visszaszerzett területek rendezésével megbízott tanács (az ún. neoacquistica commissio) az egyházi birtokot minden kifogás nélkül restituálta, de csak azokat a világi földesurakat elégítette ki, akik a jogukat hiteles adományozó dokumentummal bebizonyították. Erre sokan nem voltak képesek az okleveleik elvesztése miatt, és így birtokaik császári kézen maradtak. A többitől is 10%-os adót követeltek birtokba juttatás fejében. (Ezt a váltságot ''ius armorum'' = fegyverjognak nevezték.) A birtok értékét a bizottság állapította meg, jellemzően felülértékelve azt.
{{lásdmég|Újszerzeményi Bizottság}}
1763-ban megindult a betelepülés, a királynő egyik pátensében felszólította a hétéves háború kiszolgált katonáit, hogy telepesként költözzenek Magyarországra. Mária Terézia a Temesi Bánságot büntetőkolóniává tettÉKtette, ahová Bécs a birodalom nemkívánatos polgárait száműzte - ide deportálták a zendülő parasztokat, a porosz hadifoglyokat és hadirokkantakat. Az államköltségen szervezett telepítést Mária Terézia 1773-ban állította le, de fia, II. József 1782. szeptember 21-én kelt pátenslevele tovább folytatta.<ref>[http://www.rieth.hu/Gyermekkor/Svabok3Betelepites.htm Németek telepítése]</ref>1778-ban Mária Terézia magyar király joghatósága alá került a Bánság, kivétel a terület délkeleti része a határőrvidék volt.
 
== Bevezetés ==