„Temesközből Bánság a 18. században” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
3. sor:
[[Fájl:Passarowitz 1718.JPG|bélyegkép|jobbra|300px|A [[pozsareváci béke|pozsareváci békekötés]] osztrák nyeresége]]
[[Temesköz]]nek a [[Maros]], a [[Tisza]] és a [[Duna]] által közrezárt síkságot nevezték a [[török hódoltság]] előtt, ami csak a [[18. század]]ban kapta a [[Bánság]] nevet. A Bánság földrajzi és kulturális egységet képez [[Bácska]] és a történelmi [[Erdély]] között.<ref>Galgóczy Károly: Magyarország, a Szerb Vajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája, Pest, 1855</ref> A síkságon keresztül folyó [[Temes (folyó)|Temes]] a Dunába torkollik. Temesköz a legrégebbi tájneveink egyike és a középkorban már viszonylag sűrűn lakott virágzó magyar vidék volt, amelynek a hegyvidéke [[Erdély]]hez is tartozott. A [[Karlócai béke|Karlócai békekötés]] után csak a Temesköz maradt török kézen, a szerzödésben újra megerősítették a hódoltságban élő őshonos lakosság vallásszabadságát. [[III. Károly magyar király]] (VI. Károly néven [[Német-római Birodalom|német-római császár]]) hadai élén még egy háborút indított a török teljes kiűzésére a történelmi Magyarországról. Több mint másfél évszázados török fennhatóság végén az 1718-ban kötött [[pozsareváci béke|pozsareváci békében]] a [[Török porta|Porta]] lemondott a Temesköz birtokáról és az a német-római császárság fennhatósága alá került. A ''Banatus Temesiensis'' nevet akkor kapta, amikor a területet VI. Károly császár joghatósága alá került, a haditanács katonai irányítást vezetett be, amelynek első
{{lásdmég|Újszerzeményi Bizottság}} 1763-ban megindult a betelepülés, a királynő egyik pátensében felszólította a hétéves háború kiszolgált katonáit, hogy telepesként költözzenek Magyarországra. Mária Terézia a Temesi Bánságot büntetőkolóniává == Bevezetés ==
|