„I. Ferenc francia király” változatai közötti eltérés

Ferenc apja [[1496]]-ban halt meg, ettől kezdve édesanyja gondoskodott gyermekei neveltetéséről. Amikor [[1498]]-ban a Valois-k egyenes ága a gyermektelen [[VIII. Károly francia király|VIII. Károllyal]] kihalt, Ferenc apjának unokatestvére, [[XII. Lajos francia király|XII. Lajos]] került hatalomra. A trónra lépő Lajosnak csak lánygyermekei maradtak életben, közülük [[I. Klaudia breton hercegnő|Klaudiát]], [[Bretagne]] örökösét felesége, [[I. Anna breton hercegnő|Bretagne-i Anna]] nyomására először [[V. Károly német-római császár|Károly osztrák főherceggel]], a későbbi V. Károllyal jegyezte el, de [[1505]]-ben – betegen – felbontatta az eljegyzést a [[rendi gyűlés]]sel. A döntés kedvezményezettje a még mindig gyermekkorú angoulême-i gróf volt, akit, titkos megegyezéssel már [[1501]]-ben Klaudia egyetlen szóba jöhető jövendőbelijeként neveztek meg.

 

 

A gyermekkorában társaságául szolgált, vele együtt felnövő nemes leányok és ifjak később nagy befolyással rendelkeztek uralkodása alatt. Közülük [[Anne de Montmorency]] a legkiemelkedőbb, de ide tartozott még [[Claude de Guise]], [[Robert de La Marck]], Martin de Montchenu és Philippe de Brion is. A fiatal trónörökös [[1502]]-ben súlyos lovasbalesetet szenvedett, de szerencsésen felépült belőle.

 

== Külpolitika ==

 

I. Ferenc két elődjéhez hasonlóan a korszak legfejlettebb és leggazdagabb területe, Észak-Itália feletti francia befolyás megerősítését tekintette kulcskérdésnek. Mind ő maga, mind felesége [[Valentina Visconti]] dédunokái voltak, így Ferenc mindkettőjük jogcímén igényt formált a [[Milánói Hercegség]]re. Trónra lépése után azonnal, [[1515]]-ben {{szám|30000|főnyi}} sereggel átkelt az Alpokon, és velencei szövetségese segítségével fényes győzelmet aratott a [[marignanói csata|marignanói csatában]] a [[Piemont]]ot megszálló [[svájc]]iak felett. A diadal eredményeképpen francia kézbe került egész [[Lombardia]]. Ferenc, elődjéhez hasonlóan a [[Milánói Hercegség]] urává nyilvánította magát. [[Massimiliano Sforza|Massimiliano Sforzát]], Milánó hercegét lemondatta és Franciaországba internálta. [[X. Leó pápa|X. Leó]] [[pápa (egyházfő)|pápa]] a következő évben [[Bologna]] városában konkordátumot kötött az uralkodóval; a [[bolognai konkordátum|szerződés]], amely a francia egyháziak kinevezésének és jövedelmük kezelésének jogát a királyra ruházta, jóformán a [[francia forradalom|nagy francia forradalomig]] megalapozta a [[Pápai állam]] és a [[Francia Királyság]] szövetségesi viszonyát.

 

=== V. Károly árnyékában ===

 

[[1519]]-ben [[I. Miksa német-római császár|Miksa]] halálával megüresedett a Német-római Császárság trónja. A császárválasztásra a spanyol Károly, Miksa unokája mellett a pápai támogatást élvező I. Ferenc is jelentkezett, és az előbbi csak a dúsgazdag [[Fugger-család]] támogatásával, hatalmas összegek ráfordításával tudta biztosítani a trónt maga számára. Ferenc joggal érezhette, hogy bekerítették: [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] kezében egyesült az [[Ibériai-félsziget]], a Császárság, [[Németalföld]] és [[Nápoly]]. A kiutat kereső Ferenc megpróbált szövetkezni [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrikkel]], Anglia királyával, de az [[1520]]. [[június 7.|június 7-én]] tartott találkozó [[Flandria|Flandriában]], melynek helyszíne a [[Camp du Drap d’Or]] (Aranybrokát Mezeje) nevet viselte, kudarccal végződött. [[Thomas Wolsey]], [[York]] [[bíboros]] [[érsek]]e lebeszélte urát arról, hogy lányát, a későbbi [[I. Mária angol királynő|Véres Máriát]] a [[dauphin]]hez, a későbbi [[II. Henrik francia király|II. Henrikhez]] adja feleségül. Ferenc így csak a [[Velencei Köztársaság]] segítségére számíthatott.

 

 

=== Spanyol fogságban ===

Franciaország régense [[Savoyai Lujza, Franciaország régense|Savoyai Lujza hercegnő]], a király anyja lett. Ferenc Spanyolországba került V. Károly fogságába, aki először [[Valencia (Spanyolország)|Valenciában]], majd [[Madrid]]ban őriztette. A tárgyalásokat [[Anne de Montmorency|Montmorency]] herceg és [[Charles de Lannoy]] nápolyi spanyol alkirály vezették. Károly mindaddig nem akarta fogadni Ferencet, amíg az meg nem köti az egyezményt, melyben Lombardia mellett Provence-ot és Burgundiát is átadta volna a császárnak. A király viszont arra hivatkozott, hogy a [[rendi gyűlés]] (a [[párizsi parlament]]) beleegyezése nélkül nem mondhat le országa semmiféle területéről. Személyes találkozóra csak akkor került sor, amikor Ferenc ősszel súlyosan megbetegedett, és a császári doktorok úgy ítélték meg, hogy ez afeletti bánata miatt történt, hogy nem találkozhatott Károllyal.

 

 

== Házasságai, utódai ==

[[Fájl:Joos van Cleve 003.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Joos van Cleve]]: [[Habsburg Eleonóra francia királyné|Habsburg Eleonóra]] portréja]]

 

[[1530]]. [[augusztus 7.|augusztus 7-én]] Ferenc újranősült. Választottja V. Károly nővére, [[I. Fülöp kasztíliai király|Szép Fülöp]] és [[II. Johanna kasztíliai királynő|Őrült Johanna]] leánya, [[I. Mánuel portugál király]] özvegye, [[Habsburg Eleonóra francia királyné|Habsburg Eleonóra]] volt. Eleonórát [[1531]]-ben koronázták királynévá Saint-Denis-ben, de nem szült gyermeket második férjének. Házasságuk a király nőügyei miatt boldogtalan volt, ráadásul Ferenc halála után kénytelen volt elhagyni az udvart. [[1558]]-ban halt meg.

 

 

== Források és jegyzetek ==