„Bernhard von Bülow” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
'''Bernhard Heinrich Karl Martin von Bülow''', ([[Klein-Flottbeck]], [[Holstein]], [[1849]] [[május 3.]] - [[Róma]], [[1929]] [[október 28.]]), német [[gróf]], később [[herceg]], diplomata és államférfi. [[Németország kancellárjainak listája|Németország kancellárja]] [[1900]]–[[1909]].
 
Bernhard von Bülow, a híres német allamférfiállamférfi [[Bernhard Ernst von Bülow]] fia, mint önkéntes vett részt a [[porosz–francia háború]]ban. A háború után kezdődött el a diplomata karrierje, mint követségi titkár Párizsban, Szent Péterváron és Bukarestben. 1893-ban Németország olaszországi nagykövetévé nevezték ki, majd 1897-ben [[Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst]] kancellár, külügyminiszterévé nevezte ki.
 
Bülow legnagyobb érdeme mint külügyminiszter, a német gyarmati politika ügyes kezelése volt. Ebben az időben Németország egy terjeszkedő fázisban volt, amit elég későn kezdtek el a kései egyesülés miatt. Ennek ellenére, 1899-ben Bülownak sikerült diplomáciai tárgyalásokkal a Karolina-szigetekre kiterjeszteni a német gyarmati uralmat. Elismerésképpen ezért megkapta a [[gróf]]i címet.
 
Hohenlohe-Schillingsfürst lemondása után, 1900-ban, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] von Bülowot nevezte ki kancellárnak. A kancellári hivatalát 9 évig megtartotta és a korábbi diplomata hátterének köszönhetően, nagyon ügyes politikusnak bizonyult. Nehéz körülmények között is sikerült megőrizze a konzervatívokból és liberálisokból álló kormánykoalíciót, kivállókiváló tárgyaló és kompromisszumkészsége segítségével. A kancellárságát különösen az ügyes külpolitikája jellemezte valamint elkötelezettsége a német gyarmati politika mellett, amit még külügyminiszteri korából hozott magával. Például ő volt a mozgató erő Németország kínai, ([[Jiaozhou|Kiautschou]]), gyarmatosítása mögött.
 
1905-ben [[herceg]]i címet kapott főként külpolitikai eredményeiért. 1909 nyarán a von Bülow kormánynak nem sikerült a költségvetési tervet a elfogadtatni a parlamentben, és lemondásra kényszerült. A kancellári posztot 1909 július 14 hagyta el.
 
1914-1915 között Von Bülow ismét nagykövet Rómában azzal a kifejezett feladattal, hogy rábeszélje Olaszországot a [[Központi hatalmak]]hoz való csatlakozásra. Ez nem sikerült neki, és Olaszország 1915 áprilisában az [[Antant]] oldalán lépett be a háborúba. Von Bülow úgy ítélte meg a megbizatásátmegbízatását mint "reménytelen„reménytelen feladat"feladat”. Amikor [[Theobald von Bethmann-Hollweg]] 1917 júliusában lemondásra kényszerült, sokan abban reménykedtek, hogy ismét von Bülow lesz a kancellár, de II. Vilmos a gyengének tartott [[Georg Michaelis]]t nevezte ki kancellárnak.
 
A háború után kiadta memoárjait, négy vastag kötetben. A kötet csodálatos alkotás volt, sok érdekes képpel és iratok másolatával, de a forrásértéke erősen megkérdőjelezhető.
 
Bernhard von Bülow herceg 1929. október 28.-án húnythunyt el, egy nappal a nagy tőzsdekrach ("fekete„fekete csütörtök"csütörtök”) előtt, ami a [[Nagy gazdasági világválság]] kezdetét jelentette.
 
== Fordítás ==
{{fordítás|sv|Bernhard von Bülow}}