„Aokigahara” változatai közötti eltérés

A leg­utóbbi 1707-es kitö­rés­ben ezt a terü­le­tet nem fedte be láva és hamu, így a ma ismert zöld erdő fenn­ma­rad­ha­tott. A talaj elsősorban vulkanikus kőzetet tartalmaz, ezáltal nagyon nehéz bármiféle eszközzel, csákánnyal, lapáttal megtörni. A növény­ze­tet főleg fehér céd­rus, fenyő és egy puszpáng-féle buk­szus alkotja. Helyi önkéntesek nemhivatalos útvonalakat jelöltek ki ragasztószalaggal az erdőben, ezek mentén szokták megtenni az éves „testvadászatot”. A műanyag szalag soha nincs eltávolítva, így kiváló útmutatóként szolgál az erdő turistalátványosságaihoz vezető utakhoz (Jég-barlang, Szél-barlang). Az első pár kilométer megtétele után az erdő sokkal tisztább, érintetlenebb, nincsenek egyértelmű nyomai az emberi látogatásoknak.<ref>{{Cite web|url=http://www.asahi.com/english/Herald-asahi/TKY200805020328.html|title=Intruders tangle 'suicide forest' with tape|work=Asahi Shimbun|date=2008-05-03|accessdate=2008-05-03 |archiveurl = https://web.archive.org/web/20080506060315/http://www.asahi.com/english/Herald-asahi/TKY200805020328.html <!-- Bot retrievedHozzáférés ideje: archive --> |archivedate = 2008-05-06}}</ref>